KEMMA

Nyugalom, csend, jó levegő, barátságos emberek, barátságos környezet. Külön-külön és együtt is jól jellemzik ezek a kifejezések a tatai edzőtábor légkorét. A második világégést követő „sportmozgalmi” fellendülés szimbóluma, – anno – éppen az 1948-as Londoni Olimpiára építették. Azóta persze alaposan megújult, viszont a cél – hatvannégy évvel később ismét – a brit főváros, a 2012-es ötkarikás játékok helyszíne.

Az elmúlt hetek, hónapok váltakozó forgalmat hoztak a táborra – tudtuk meg Csicsó Erikától, az elsősorban a szálláshelyekért felelős csoportvezetőtől, aki „idegenvezetőnkül” szegődött a tábormustrára.

– A napi forgalmunk nagyon programfüggő volt – emeli ki kalauzunk. – Volt olyan időszak, hogy csupán három szobánk volt foglalat, aztán volt, hogy százhetvenöten tartózkodtak az intézményben.
Jelenleg birkózók, súlyemelők, ökölvívók, öttusázók és atléták nyüstölik a létesítmény termeit, eszközeit. Ma érkeznek a sportlövők, köztük a paralimpikon Gurisatty Gyula. A bunyósok már csak az olimpiai trióval – Káté Gyula, Varga Miklós és Harcsa Zoltán – képviseltetik magukat.
A kötöttfogású birkózók hetvenes létszámmal nemzetközi edzőtáborozáson tartózkodnak itt. Az arab szó az egyiptomi és a tunéziai „muszklisok” ajkáról röppen, miközben egy kazah díjbirkózó az edzőterem félfájának támaszkodik.

A műanyag borítású futópályán Struhács György szövetségi kapitány irányításával Deák Bárdos Mihályék futkároznak. Az öreg harcos mellett Módos Péter, Bácsi Péter és Lőrincz Tamás repülhet majd a csatornán túlra.

Nincsenek nemi identitásbeli gondjaink, de ezek a srácok „piszok” jól néznek ki, súlycsoporttól függetlenül. Bármelyikük lehetne – még így izzadtan is – antik görög szobrok modellje...

– Mindenféle magokat szoktak kajálni a srácok, hogy tartsák a súlyukat, megőrizzék az erejüket – mondja Csicsó Erika. – A hajdinából készült ételhez az edzőtábor szakácsainak is edzőtáborba kellett vonulniuk. Csak a harmadik próbálkozásra jött össze az ebéd...

– A lélek a legfontosabb – kiáltja bíztatásként a pályán köröző válogatott birkózóknak a szövetségi kapitány. – Van még bennetek, gyerünk!
A 400 méter teljesítése után néhánya azért még is csak a fűre rogynak...
– Most olyan kilencven százalékos állapotban van a társaság – jegyzi meg Struhács György. – Nincs sérültünk, de még két és fél hetünk van a nyári játékokig. Ma például már majdnem éles versenyhelyzeteket fogunk gyakorolni. Úgy gondolom, Londonban száz százalékos állapotban lesznek a srácok. A győzelemhez viszont százhúsz százalék kell! Ezért mondta, a lélek a legfontosabb. Véleményem szerint négy fiúnkból három éremesélyes, de a negyedik, Deák Bárdos Misi is spiccen lehet. Egy kis szerencsével, meg, ha abszolút jobb lábbal kel fel...

Egy napernyő védelmében Juhász Vanda gerelyhajító olimpikonunk piheg. Hát, ha a birkózók küllemét magasztaltuk, Vanda is „megér” egy sanda pillantás.
– Hozzám jöttek? – kezdi. – Akkor elmegyek egy gerelyért...
Néhány pillanat múlva már kezében a hatszáz grammos, két méter húszcentis szerrel ballag vissza.

– Augusztus negyedikén utazom – folytatja Vanda. – Sajnos, a márciusi térdsérülésem miatt a „láberőm” még mindig nem az igazi. Így is szeretnék a tizenkettes döntőbe jutni, ehhez azonban hatvan méter feletti egyéni csúcs kell. Akkor meglehet.

Egy, a bokrok árnyékában megbúvó teniszpálya futball-labda pattogásától hangos. Négyen „kínozzák” egymást. A bunyósok. Kérésünkre dr. Kovács László szövetségi kapitány felhagy a játékkal.
– Már az igazi terhelésből kifelé jövünk – említi a szakvezető. – Az orvosi felmérések szerint fizikálisan már toppon van mindhárom srác. Ebben a sportágban nagyon sok múlik a sorsoláson, a pillanatnyi formán. Az olimpia azonban az a verseny, ahol nem ritkán borul a papírforma. Remélem, mi is tudunk majd ilyet felmutatni...