KEMMA

Zámbó Diána csak London után tervezi sportolóként a visszavonulást, edzőként továbbra is segítené a fiatalokat. A kiutazás, a kerettagság csak jövőre dől el, gondolatainak középpontjában már most az angol főváros áll. Idén még vár rá néhány kisebb verseny, november végétől pedig egy háromhetes edzőtábor Angliában, majd januártól kezdődik a tényleges felkészülés a paralimpiára.

Az biztos, hogy idei eredményei (is!) jócskán reményt keltőek, hiszen a mozgáskorlátozottak Európa-bajnokságán Berlinben, a londoni parajátékokra történő felkészülés egyik fontos állomásán, annyi érmet gyűjtött be, amennyit nagy versenyen még soha.

– Öt számban indultam, három egyéniben és két váltóban – emlékezett vissza az úszó hölgy. – A 4x50 méteres vegyes váltó hátúszó tagjaként ezüstérmet szerzetem, a gyors váltóval a dobogó harmadik fokára állhattam. Egyéniben ötven méter háton szintén bronzérmes lettem.

Emellett az 50 m pillangón az ötödik helyezést ért el, míg 200 m vegyes úszásban a nyolcadikként zárta a kontinensviadalt. A 33 esztendős Dia mozgáskorlátozottsága miatt tanulmányait Budapesten, a Mozgásjavító Általános Iskolában kezdte meg, ott tanult meg úszni is, amibe azonnal beleszeretett. Mint mindenben, az úszásban is a legjobb akart lenni, így egyre többet edzett. 13 évesen bekerült a felnőtt válogatottba, és részt vett az 1991-es Eb-n, ahol ötödik és hatodik helyet szerzett. Az újabb cél: a paralimpia lett. 14 évesen Barcelonában 50 m pillangón bronzérmes lett, 1996-ban pedig, az érettségi után Atlantában a 4x50 m-es vegyes váltóval aranyérmet szerzett. Tanulmányait a Veszprémi Egyetemen folytatta, de az úszástól nem akart elszakadni, bekopogtatott a helyi úszó klubhoz, ahol, bár korábban soha nem foglalkoztak mozgáskorlátozott úszóval, örömmel fogadták.

– A következő esztendőkben sorra jöttek az újabb egyéni csúcsok – folytatta a visszaemlékezést Dia. – Tanári diplomát szereztem, majd elvégeztem az úszóedzői szakot. Hét éve a párommal Tatabányára költöztem. Átigazoltam a Tatabányai Vízmű Sport Egyesülethez. Aztán még ebben az évben Athénban ötven pillangón negyedik, ötven háton ötödik lettem.  Időközben pedig a megyeszékhelyen is elkezdtem mozgássérült gyerekek úszásoktatásával foglalkozni. Ekkor még csak egyetlen tanítványom volt, ám számuk szépen gyarapodott, és ma már többen versenyeznek is közülük.

Közben maga is hasonló elánnak folytatta a versenyzést. Csupán néhány, a jelentősebb eredményei közül: a 2006-os világbajnokságon 50 m pillangón bronzérem; a 2008-as pekingi paralimpián 50 m háton hatodik, 2009-ben az Európa-bajnokságon 50 m pillangón aranyérem, az 4x50 m vegyes váltóval ezüst. Tavaly a vb-n 50 m pillangón ötödik.

– Nagyon sok jót kaptam az úszástól, ami azt hiszem segített, hogy könnyen beilleszkedjek a társadalomba – emelte ki Zámbó Diána. – A sport sok mindenre megtanított. Hiszem, ha az emberek látják az eredményeket, akkor az első gondolatuk nem a sajnálat, amikor ránk, mozgáskorlátozottakra pillantanak.

Arra a kérdésre pedig, hogy London után miért tervezi az „elköszönést”, így válaszolt: „Azt hiszem, már abbahagyhatom. Jövőre pont két évtizedes válogatottságot tudhatok magam mögött. Már nagyon nehéz összeegyeztetnem a civil életemet az edzésekkel. Viszont ott vannak a gyerekek, akiket nagyon szeretek oktatni. Egy biztos, London után, ahová nagyon szeretnék eljutni, és pontszerző helyen végezni, ha abba is hagyom a versenyzést, akkor is mindig ott leszek az uszodában.