KEMMA

– Biztosan nem én vagyok az első, sem az utolsó aki megkérdi: az István a király című rockopera végén van egy mondat: Veled uram, de nélküled. Mit jelent ez?
– Annak ellenére sem szolgálhatok a legautentikusabb válasszal, hogy én rendeztem a darabot. Ugyanis Boldizsár Miklós – Isten nyugosztalja – biggyesztette a darab végére a mondatot. Horizontálisan értelmezve a Moszkvától való függőséget jelentheti, vertikálisan semmi értelme sincs.

– Fontos egy zeneszerzőnél, hogy a kottán túlra lásson?
– Igen, mert küldetésként élem meg a történetírás foltjainak, illetve kétes elemeinek vizsgálatát. Az embereknek jogos kívánalma, hogy magyarázza meg a történész mi van a történések hátterében.

– Mondana pár példát?
– A magyar források Koppány, vagy Imre herceg haláláról szűkszavúan csak a tényt említik. Holott a Képes Krónikában például Koppány halálával kapcsolatban egy megkötözött ember kivégzése látható. Csodálom, hogy a történészek ezt nem fedezték fel, vagy ha fel is fedezték, megijedtek. Az egyház nagyon kemény ezekben a témákban.

– A történészek, akiket a Színház és történelem című könyv említ – többek között Katona Sándor, Kristó Gyula – hogyan reagálnak eme apró észrevételekre?
– Nem dicsérnek, de nem is támadnak.

– Kevésbé köztudott, hogy borászkodik is…
– Lassan húsz éve foglalkozom szőlőtermeléssel. Egy balaton-felvidéki kirándulásra indultunk a jó öreg Barkasszal. Százharmincezer forintért vettem meg az elvadult szőlőst és a romos présházat. Az elhanyagolt birtokot lekaszáltam, szőlőt telepítettem rá, mely pár éven belül termőre fordult. Az idő múlását a legmarkánsabban mutatja, hogy már megint metszőolló van a kezemben és folyik a must.

– Hogyan kötődik nevéhez a régészet?
– Úgy kezdődött, hogy édesapám az 1950-es években a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjánál dolgozott és gyakran jártunk ki nézelődni a pilisi Holdvilág-árokba. Tíz évvel ezelőtt kezdtem komolyabban foglalkozni ezzel. Az erózió miatt észnél kell lenni, ha az ember elindul.

– Az Illés volt a magyar Beatles, s ha már a párhuzamoknál tartunk: a női kedvenc Bródy volt Paul McCartney, a szemüveges, szemtelen Szörényi pedig John Lennon megfelelője. Mennyire elégedett ma az akkori nagy sikerek árnyékában?
– Az ember, amíg él, addig folyamatban vannak a dolgai. Hogy eddig mi történt, azt nem elemzem, mert az már nem az én tulajdonom, hanem az utókoré, a közönségé. Nem mérlegelek, de abban biztos vagyok, hogy már eddig is kitöltöttem azt az időt, ami elő volt irányozva.

– Ezt honnan lehet ilyen bizonyosan tudni?
– Tizennyolc-tizenkilenc éves koromban „családi megrendelésre” egy buddhista horoszkópkészítő reggel nyolctól délután négyig előre elmondta az egész életemet. Csodálkoztam, amikor utólag ráébredtem, hogy valóban úgy történt minden, ahogy tőle hallottam: két zenekarom lesz, s hogy életem csúcsán egy minden addigit meghaladó siker következik.

– Mi újság a mai magyar fiatalok zenei kultúrájával?
– Nem a mai fiatalokkal van baj, hanem a trendekkel, a befolyással. Rádióállomások, bevásárlóközpontok diktálják, hogyan kell muzsikálni. De én nem akarok abban a szerepben tündökölni, hogy teljes spektrumában rálátásom van a szakmára, mert ez nem így van.

– A tehetségkutatók felvehetik a versenyt a régiekkel?
– A mai versenyzők sokkal rátermettebbek, mint mi voltunk, és nekünk közel sem voltak olyan lehetőségeink, mint napjaink zenészeinek. A technika is kiszolgálja őket: már nem kell feltenniük a lemezeket, ha zenét akarnak hallgatni.

– Ön hallgat még mondjuk a régi István, vagy az Illés-, a Fonográf-számokat?
– A magam szórakoztatására egyiket sem szoktam feltenni. Akkor hallgatom meg a szerzeményeimet, ha valamilyen okból dolgozni kell velük. Otthon klasszikus zenei adót hallgatok, vagy az interneten countryt, dzsesszt, swinget, spanyol gitárzenét, ír vagy skót népzenét.

– Az egykori kisfiúnak mit jósolt a horoszkópkészítő az utolsó fellépésről?
– Ez nem tudható, mert az alkotó ember életében nem egymás után történnek dolgok. Sokszor évek telnek el közben.