KEMMA

 Egy játékrepülő indította el írói munkásságát. Bár költőnek készült, novellái, gyermekkönyvei tették ismert íróvá. Janikovszky Éva pártfogásával lett tagja az Írószövetségnek. November elejétől nyugdíjas, állítása szerint semmi nem változik életében. A dorogi Kovács Lajost 2011-ben jelölték a Príma Díjra magyar irodalom kategóriájában. Közönségdíjas lett.

– A 2011. év Príma Díj közönségdíját vehette át nemrégiben. Tudott a jelölésről?
– Sokáig nem. Igazából, amíg be nem válogattak a tízes körbe, még a jelölőm sem árulta el. Azon sem csodálkoztam, hogy kért tőlem egy szakmai önéletrajzot. Azt hittem, valamelyik kiadvány bemutatójához kell. Virág Jenő igazán meglepett. Hívott: láttam a 24 Óra szombati számát? Mondtam, hogy még nem. Hétfőn olvastam jelölésemet a lapban. Nagyon jólesett.

– Írói pályafutása költőként indult. Miért mégis az epikánál kötött ki?
– Első költeményeim még a hetvenes évek elején a 24 Óra elődjében, a Dolgozók Lapjában jelentek meg. Leveleztem Baka Istvánnal, korunk egyik legnagyobb költőjével a Kincskereső szerkesztőségében, aki azt írta nekem: sok verseimben az epikus elem. Inkább prózai alkatnak tartott. Én ezen úgy megsértődtem, hogy sokáig nem válaszoltam neki. De ez mérföldkő lett az életemben. Akkor fordultam a novellák, a gyermekirodalom felé.

– Több gyermek- és ifjúsági könyve jelent meg a nyolcvanas-kilencvenes években. Ritmikus egymásutánban, háromévenként.
– Abban az időben egyetlen gyermekkönyvkiadó, a Móra létezett csak. Éveknek kellett eltelniük, míg a szakértők javaslatából kiadás lett. Igazából ez az oka a háromévenkénti ismétlődésnek. Amúgy már régen készen volt a következő, mire kiadták az előzőt. Többnyire a könyvesbolt kirakatából értesültem a kiadásról: Jé, megjelent! Ahogy azzal is, hogy beválasztottak az Írószövetségbe, a Gyermekirodalmi szakosztályba. Többek között Janikovszky Éva ajánlásával, amire büszke vagyok.

– Nehéz volt a váltás líra és próza között?
– Nem mondom, hogy nem küzdöttem meg az első témáért! Egy megtörtént panelházas történet nőtte ki magát a kiskamaszoknak szóló novellává, amely a Van egy perced a támaszpontomra? címet kapta, és díjazott lett a Kincskereső pályázatán. Egy felsős srácról szól, aki a modellező szakkörön készített repülőjével próbál barátokat szerezni. De nem érdekel senkit a repülő, hát elhajítja. Óriási lelki dráma dúlhatott a fiúban, amit titkolni próbált. Ihletet adott vele.

– Pedagógusként sok gyerekkel találkozott. Róluk szólnak a történetek?
– Róluk és nekik. Tát-kertvárosi, dorogi tanáréveim alatt gyűjtöttem a történeteket tanítványaimról. Sajnálom, hogy életem nagy részében elsősorban vezető, iskolaigazgató voltam. Ezzel megritkult a kapcsolatom a gyerekekkel. Ugyanakkor lehetőséget kaptam arra, hogy bevezessem a dorogi Zrínyi iskolában a Zsolnay József nevéhez fűződő értékközvetítő és képességfejlesztő programot. A diákokat az információszerzésre és az alkotásra neveltük, neveljük. Önállóbbak lettek tanulóink, akik több mint tíz éve minden évben országos díjakat hoztak és hoznak haza Tudományos Diákköri dolgozataikkal. Az idén nekem ítélték a Mester és tanítvány kitüntetést, amelyet a gyerekek felkészítéséért kaptam. Évtizedek óta részese vagyok a Kincskereső-mozgalomnak, amelynek során a gyerekek egy olvasópályázat díjazottjaiként táborozhatnak, és közös alkotásokat hozhatnak létre. A tábor végén kiadvány készül az írásokból. Korábban Esztergomba is jöhettek a gyerekek megyei Kincskereső-táborba, ma már csak Kecskeméten működik az országos pályázat díjazottjainak részvételével. Igazából a Zrínyi iskolával folytattuk a megyében – a támogatók híján elsorvadt – programot. Diákjaink minden évben helytörténeti kutatással, alkotással próbálkozhatnak, aminek kézzelfogható eredménye az idén immár 21. alkalommal megjelent Dorogi értékek nyomában című könyvünk.

– Dorog kiemelkedő a helytörténeti kutatómunkában. Hogyan bukkannak újabb és újabb témákra?
– Negyven helytörténeti füzetünk jelent már meg Dorog Város Barátai Egyesületének gondozásában. Elkészült a Dorogi Lexikon és annak módosított kiadása is. Dolgozom a város művészeti életének összefoglalóján. Rengeteg még a fehér folt Dorog történetében, ami munkát ad a következő évekre is. Novembertől nyugdíjas vagyok, így aktívabban kutathatom majd városom múltját, jelenleg két könyv szerkesztésén munkálkodom.