KEMMA

A Múzeumok Éjszakáját a franciák találták ki.  Rájöttek,  ha félhalott intézmények maradnak a nagy gyűjtemények őrzőhelyei, elszokik a közönség.  Így, Szent Iván éjszakáján, illetve az azt közelítő szombaton-vasárnap élő és gazdag programokkal fűszerezve nyitották meg a múzeumokat. És dőlt a közönség. Magyarországon 2003-ban kezdték el, sikere van azóta is.

Megyénk múzeumvárosában is jól indult a kezdeményezés, olyannyira, hogy a szerényebb képességekkel bíró szemközti testvérváros is csatlakozott. Mióta a határ bármikor átléphető, oda is eljutottak sok százan, ezren. De mit is kínált a város? Tudósítónk idén is talált új helyszíneket.

A mazsorettes és hastáncos megnyitó után előbb a Vármúzeum kiállításait, a kápolnarekonstrukciót és Botticelli falképét vettük szemügyre. Tolnai Gergely régész és Wierdl Zsuzsa restaurátor kalauzolt minket. Aztán a Fehér toronyba sétáltunk fel – onnan valóban lélegzetelállító a panoráma – és valóban méltó tető került Vitéz János dolgozószobája fölé. Majd a mélybe szálltunk, jött a pincerendszer a nagytemplom tövében. Sajnos, bármennyire is szép lett, az idei vizes nyár tragédiája ott is kopogtatott. Néhány helyen beázik a felújítás után- a bosszantó hibák biztosan javíthatóak.  Természetesen igen szép a bemutatótér:

– A hibákat már javítják; minket is bosszant – mondta el a pincerendszer szakmai irányítója, a párkányi illetőségű Geönczeöl Attila borász – de hadd hívom fel a figyelmet a bemutatótérre, az itt lévő, gazdag borászati segédeszköz-gyűjtemény értékes tárgyaira.

Ki lehetett itt kipróbálni a lopót, a dugózómasinát, sőt kellemes gesztusként egy pohár kiváló tokaji rizlinggel is gazdagabbak lettünk.

Aztán beállt az Ószeminárium előtti ideiglenes megállóba a kisvonat, s a híd felé tartottunk. Sokan leszálltak a Duna Múzeumnál és a Levéltárnál, mi a hídtól nem Párkányba mentünk, a felvidéki helytörténeti anyaggal gazdag múzeumba, hanem a szigeten átsétálva a Vízivárosba, a török dzsámi felé. Előbb benéztünk az El Greco Galériájába, ahol Bajor Ágost esztergomi grafikái idézik fel az ötvenes évek Esztergomát, a török imaházban pedig Horváth István vezető régész fogadott minket – itt mutatta be népes közönségének a dzsámi felújításának történetét. Sokan firtatták a középkori eredetű épület félig kész minaretjének sorsát – jó lenne tovább építeni. Érdekesen mutatna a víz felől a hatalmas katolikus nagytemplom és a jóval kisebb, de feltűnő, hófehér mohamedán épületegyüttese.

Fél tizenkettő körül aztán hazafelé – de az élet a városban nem állt meg. Tele a Picassó-grafikákat kínáló Balassa Galéria, jön, tele utassal a kisvonat valamelyik szerelvénye. Tovább tart a különleges éjszaka.
A könnyed, nyáresti kirándulásként is felfogható programban vannak állandó résztvevők, de alkalmi is akad. Különlegessége, hogy egy belépőjegy megvásárlásával az összes kiállítóhely látogatható. Esztergomban kilenc, Párkányban három helyszín várta a vendégeket.