KEMMA

Este hét körül már majdnem megtelt a tarjáni sportcsarnok bálozókkal. Az előtérben dirndli ruhás nők fogadják a vendégeket. Az érkezők hajtókájára rozmaringot tűznek, és mutatják, merre található az üdvözlő ital. Belépve a bálterembe kék-fehér szalagok, szépen terített asztalok várják az embert, és persze a Stréhli Kapelle sramlizenéje.

Miután a vendégek elénekelték a magyar és a magyarországi németek himnuszát, Fülöp István, a tarjáni német kisebbségi önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket: Schupert Olíviát, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának ügyvezetőjét, Németh Erikát, a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatóját, dr. Schvarz Tibor országgyûlési képviselőt, Simon Gézát a megyei közgyűlés  alelnökét és Mercz Gáspárt, a területi német kisebbségi önkormányzat vezetőjét. Kiemelte, az idén a német testvérmegye, Main-Kinzing Kreis járás képviselői is részt vesznek a bálon. Öt vezető politikus érkezett, élükön Günter Frenz elnökhelyettessel, aki megköszönte a meghívást, és megajándékozta a Tarjáni Zenei Egyesületet.

Jelli János megnyitója után a helyi művészeti csoportok fellépése következett. Először a Forgatag tánccsoport vidám előadásában az ifjak megmutatták: még egy korsó sörrel a kezükben is fel tudják kapni vállukra párjukat. A Forgatagot a Tarjáni Ifjúsági Táncegyesület követte, majd a Tarjáni Dalkör is színpadra lépett. A művészeti csoportok bemutatója után a táncé lett a főszerep. Percek alatt megtelt a színpad előtti tér, hogy a Stréhli Kapelle és a Németországból, Badorbból érkezett Die Kärrners Buam zenéjére ropjanak. Ez utóbbi zenekarról azt is megtudtuk, egy sörfőzdének köszönhetik létrejöttüket. Ugyanis a Kärrners sörfőzde 1989-ben ünnepelte jubileumát. Az ünnepségre megkért néhány fiatalt, játszanak nekik sramlizenét. Az ifjak vállalták, és az első fellépés olyan jól sikerült,  hogy szép lassan egyre többen kapcsolódtak be a zenekarba.

Fél tíz körül alábbhagyott a tánc. Nem is csoda, hiszen elkezdték felszolgálni a vacsorát. Természetesen a tányérról is a bajor ételek köszöntek vissza: sült hús, nokedli, káposzta szalonnás barna mártásban. A vacsora utáni táncot egy újabb izgalmas esemény szakította meg: a rozmaringárverés.

A kikiáltó, Stréhli György elmondta, büszke rá, hogy most először a saját nevelésű rozmaringbokrát teszi fel licitre. Ezért megkérte a leendő győztest,  a tizennegyedik rozmaringtulajdonost, hogy majd adja meg telefonszámát, és meséljen időnként a növényről. Eleinte sokan licitáltak a svábok jelképére: a zöld színével a reményt, tisztaságot jelképező rozmaringra, de a végére már csak ketten maradtak versenyben.

A rozmaringbokor végül is Lábatlanra került, a Nothart Trans Kft. központjába.  — Régóta járok svábbálokra, nagyon szeretem őket, de még csak most először gondoltam arra, licitálok a rozmaringra. A cégem központjába teszem a növényt, hogy ebben a válságos világban szerencsét hozzon, és emelje nálunk a hangulatot —mesélte a tizennegyedik rozmaringtulajdonos: Nothart Ernő.

Az árverést követően újra megtelt a táncparkett. A polkázó, keringőző párokat már csak egyetlen egy esemény ültette ismét asztalhoh éjfél körül:  a tombolahúzás. Miután az összes ajándék gazdára talált, a tarjáni rendezvények régi ismerőse, a Stréhli Kapelle lépett  a színpadra, hogy ne maradjon üresen a táncparkett.