KEMMA

Derekasan állta a kérdéseket Kokó, alias Kovács István a Kávéházi beszélgetések legutóbbi "fordulójában", Schmidt Csaba polgármester vendégeként. Pontosabban úgy történt a dolog a Jászai Mari Színházban, hogy a megyeszékhely polgármestere időnként kísérletet tett arra, hogy kérdezzen, az ország Kokója pedig udvariasan félbeszakítva sztorizuhatagot zúdított rá és a közönségre.
Tévéből, újságokból talán jó részét össze lehet szedni az elhangzott történeteknek, de az egészen más, mint egy színházba betörő szóvihar.

A hosszú és sikeres bokszolói pályafutás emlékezetes három napja volt, amikor Tatabányára igazolta Tausch László 1988-ban a fiatal tehetséget. Az Eocén-szállón lakott, de villámgyorsan elcsábították Pestre, a Vasasba. Lakást ígértek neki, végül évekig egy 3x3 méteres szobában kellett meghúznia magát egy román birkózóval.

Ugorjunk egy nagyot! Azt tudják, hogy tizenhat éve Atlantában abbahagyta a versenyzést? Ja, előbb olimpiai bajnoki címet nyert. Utána elosztogatta a felszerelését, ünnepelték és ünnepelt, még ivott is, no meg rászokott a dohányzásra. Másnap reggel edzőjétől, Öcsi bácsitól kért egy Marlborót, pár órája az volt a kedvenc márkája. Kapott, de öngyújtót már nem: „Aki cigizik, annak legyen öngyújtója!” – mondta a szigorú edző. Inkább visszatért a ringbe. Nem sokkal később a profik közé. Összesen 320 meccséből 15 vereséget szenvedett, mindössze egyet a profik között. Utána médiakarrier és közéleti szereplés következett.

– Fény és sötétség, pompa és nyomor: nemrég Los Angelesből Etiópiába utaztam, mint jószolgálati nagykövet – meséli. – A legszegényebb részen jártunk, ahol nincsen áram, 20-30 kilométeres körzetben nincsen ivóvíz. Megdöbbentő, de egyetlen sms-sel, amit nem VV Giginek küld valaki – 1353-as a szám – életet menthet, annak az árából több napi vízhez juthat egy kisgyerek.

A kávéházi beszélgetés közönségét elgondolkodtatta az olimpiai aranyérmes és profi világbajnok, sportvezető, médiasztár és közszereplő, aki a humoristák között is király lehetne. Egy szóval: Kokó.