KEMMA

Szentkarácsony estéjén van a születésnapja, az esztendő legutolsó óráiban pedig a névnapját ünnepli immár több mint hetven éve. Szüleinek ő volt a legfiatalabb gyermeke, kisebbik bátyja öt, a nagyobbik tíz évvel idősebb nála.

Édesapja földműveléssel foglalkozott a község szőlőhegyén, nem messze attól a telektől, ahol most ő él. Azért is választotta ezt a helyet, mert első emlékképei idekötődnek. Az ugyan nem rémlik neki, hogy valaha is lovagolt volna apukája térdén, de az igen, hogy milyen volt, amikor még petróleumlámpa fényénél olvasott neki szívhez szóló meséket az édesanyja. Mélyen beléivódhattak a szavak, mert élettörténetét is oly lebilincselően idézi fel horgászás közben, mint ha ő is csak egy mesét olvasna.

– Kilógott már a bölcsőből a lábam, de még mindig abban kellett aludnom, mert csak két kiságyunk volt, azt meg a nagyobbak birtokolták. Télen csak a konyhát és az egyik szobát fűtöttük, amiben heten aludtunk. Írni, olvasni én is Csatárpusztán tanultam meg, csak negyedikes koromban kerültem a súri iskolába. Kaptay Tamás volt az első tanítóm...

– ... akinek felsége Mária néni – vágok közbe, hiszen én is jól ismerem őket. Évek óta nyugszanak Péter fiúkkal a tatai temetőben, engem is tanítottak a vizek városában ahova később kerültek. Ági lányukkal együtt jártunk óvodába, vele – ha ritkán is, de – még mostanában is találkozunk.

Lám, ilyen kicsi a világ! Újságírót és riportalanyát pillanatok alatt összeköti egy közös ismerős, s ettől kezdve még barátságosabbá válik a társalgás.

Megtudom azt is, hogy 1956-ban, az általános iskola befejezése után szeretett volna továbbtanulni, de apja azt akarta, hogy legalább a legkisebb fia maradjon mellette, ha már a nagyobbak közül az egyik az orvosi, a másik meg az állatorvosi egyetemre jár. Így aztán két évig segített a családi birtokon, ám amikor nekik is be kellett lépniük a téeszbe, ő inkább Budapestre ment. A telefongyárban lett betanított munkás, majd esti tagozaton elvégezte a technikumot, s műszerésszé vált. Később technikusként dolgozott, aztán 22 évig egy irodai berendezéseket gyártó kisszövetkezetben. Amikor 2001 decemberében nyugdíjba vonult, nem sokkal utána már vissza is költözött Súrra. Azért ide, mert nem akarta, hogy bárhol is gyütt-mentnek nevezzék.

Először utcavégi házat keresett, hogy csak egy szomszédja legyen, aztán megtalálta a „hegyen” azt a birtokot, amihez a legközelebbi épület is hatszáz méternél messzebbre van, így állatai, főleg a meglehetősen hangos pávák senkit sem zavarnak.

Fontos szempont volt ez neki, mert Mrázik Szilveszternek mindig is az állatok hiányoztak legjobban a fővárosi évek alatt. Gyerekkorában is voltak galambjai, a hűség jelképeiből azért néhányat Rákoshegyen is tartott. Főleg az amerikai királygalambokkal nyert versenyeket még külföldön is. Először csak a szocialista országokban, később már nyugaton is.

Közben több mint 170 alkalommal adott vért, mert vérében van a másokon való önzetlen segítség. Olyan ember ő, aki harmóniában van önmagával, családtagjaival, a falubeliekkel, de legfőképp a természettel. Tanulhatnánk tőle!

Philemonhoz és Baucishoz hasonlóan pergetik napjaikat

Mrázik Szilveszter sokáig újítgatta a romosan megvett szőlőhegyi tanyát, s csak 2004-ben költözött be. Először a felesége nélkül, mert párja nem akart tartósan itt élni, csak hétvégenként, de később azért követte a férjét. Ma már Philemonhoz és Baucishoz hasonlóan pergetik itt napjaikat, s egyre több barátjuk irigyli őket emiatt.

Öthónapos szamárcsikót vettek először, mert azt hamarabb kínálták megvételre, mint a kinézett lovat. Az pedig a sors fintora, hogy Tündit, a patás hátast a gazdának is el kellett adnia, mert egy átvészelt szívinfarktus után már nem tudta úgy gondozni, ahogy szerette volna. Lettek helyette kuvaszok, racka juhok, bütykös ludak, törpetyúkok, s idővel pávák is. Ez utóbbiakból kezdetben csak három, jelenleg viszont hét rikoltozik időnként az udvarban, de a házaspárt nem zavarja.

Az viszont zavarta volna őket, ha másoknak kellemetlen lett volna e hosszú farktollú madarak ricsajozása. Mert Mrázik Szilveszter lényének lényege ebben is megmutatkozik. Így fogalmazott: „Ne kelljen senkinek elviselnie az én hülyeségeimet, és nekem se másokét.” Ezt figyelembe véve is megállapítható, hogy okos kompromisszumot kötött.