KEMMA

Mit tehetünk a fenntartható társadalomért? címmel rendeztek konferenciát szombaton a Szent Adalbert Központban. Az esemény szervezője, a Máriahalmi Faluvédő Egyesület gondoskodott róla, hogy a környezetvédelem különböző területein tevékenykedő szakemberek mellett civilek is megoszthassák gondolataikat, tapasztalataikat a közönséggel.

Dr. Benda Judit gyógyszerész, egészség-tanácsadó az élelmiszerbiztonság témakörében tartott előadást.
– Szinte valamennyi betegség létrejötte a táplálkozási szokásainknak „köszönhető”. Nem veszünk magunkhoz elegendő vitamint és a telítetlen zsírsavak sem jelennek meg kellő mennyiségben az ételeinkben – vélekedett a szakember.

Dr. Benda Judit rámutatott: permetezőszer-maradványok és nehézfémek is találhatók az általunk fogyasztott termékekben.
 – Az Antarktisz örök jegében is kimutatható az ipari szennyezés hatása. Hazánkban sem ritka jelenség az egészségügyi határértékek extrém túllépése, elég, ha a zöldségfélék nitráttartalmát vizsgáljuk – világított rá a gyógyszerész.

Dr. Antal Z. László szociológus a környezetvédelem ügyét gátló tényezőkre, ellentmondásokra hívta fel a figyelmet.
– A kapitalista szemléletmód szerint, ha nem növekedsz, elpusztulsz. Az ÖKO-gondolkodás középpontjában ezzel szemben a fogyasztás csökkentése áll. A demokratikus rendszerek gyengéje, hogy ha egy politikus megtenné, amit kell, azonnal leváltanák, ezért szinte senki nem hirdeti a mértékletesség szükségességét – jelentette ki a szociológus.

Dr. Nemcsók János egyetemi tanár az újrahasznosítás fontosságáról szólt. – Magyarországon minden településre három illegális hulladéklerakó jut, miközben lényegében nincs olyan anyag, amit ne lehetne a termelési folyamatokba visszaforgatni – fogalmazta meg a biológus.

– A veszélyes hulladékokból hő- és elektromos energia állítható elő, a háztartási szemétből biogáz nyerhető, az üveget az építőipar hasznosíthatja, a vörösiszap a kavicsot kiváltó nyersanyag lehetne – sorolta a professzor.

Dr. Munkácsy Béla, az ELTE adjunktusa a megújuló energiaforrások felhasználását járta körül. A hallgatóság sok egyéb mellett megtudhatta tőle: egy átlagos magyar háztartás egy év alatt egymillió kétszázezer forintot költ energiára, holott az indokolatlanul működő fogyasztók „kiiktatásával” és – például – napkollektorok használatával ez az összeg a töredékére csökkenhetne. A tanszékvezető a „hatékonysági csapdáról” is szót ejtett.

– A takarékosságból származó hasznot gyakran energiapazarló tevékenységekbe, indokolatlan bevásárlásokba, hosszú utazásokba öljük – mutatott rá dr. Munkácsy Béla.

Lajtmann Csaba, a Reflex Környezetvédő Egyesület projektvezetője előadásában kiemelt szerepet kapott az ökológiai lábnyomként ismert fogalom bemutatása.
– Ha a világon mindenki úgy élne, mint az „átlagmagyar”, két Földre lenne szükségünk, ha úgy, mint egy középosztálybeli amerikai, öt Föld sem lenne elég – érzékeltette a mértéktelen fogyasztás és a környezet fokozott igénybevételének tarthatatlanságát a szakember.

S. Nagy Andrea, a Galgamenti Népfőiskola tanársegédje – aki prezentációjában a fiatalok környezettudatos nevelését hangsúlyozta – szerint a mind gyakoribb katasztrófák voltaképp üzenetek a természettől: „ne tovább!”

Zárásként Hegedűs Imre, az etyeki tejgazdaság igazgatója, Sztolyka Zoltán, Rozsály település polgármestere és Harmathy Ildikó, a Liliomkert piac megalapítója saját tevékenységeik során szerzett tapasztalataikat elmesélve hívták fel a figyelmet a lokális cselekvés fontosságára.