KEMMA

  Dr. Körmendi Géza helytörténész térképen mutatja az 1948-49-es szabadságharc megyei eseményeit

Dr. Körmendi Gézával, az Eötvös József Gimnázium nyugalmazott igazgatójával, helytörténésszel idéztük fel március 15-e előtt néhány nappal, hogy megyénkben mi történt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején.

Először a bábolnai ütközetről mesél dr. Körmendi Géza: 1848-ban a téli hadjárat idején az Ottinger Ferenc vezette császári különítmény itt támadta meg Görgey Artúr visszavonuló feldunai hadseregének Görgey Kornél által vezetett utóvédjét, amely Mór felé tartott, s a magyarok jelentős vereséget szenvedtek.

Az ácsi ütközetet sem őrizhette meg kedves emlékként Görgey Artúr: itt szerzett ugyanis egy fejsérülést 1849. április másodikán. A komáromi csata részeként Monostoron sikerrel nyomultak előre az osztrákok, elfoglalták a szőlőhegyet és a sáncok első vonalát. A honvédek végül, megfordítva a csata állását, az ácsi erdőig üldözték a császáriakat.

 – Komáromban, negyvenkilenc július 11-én is nagy ütközet volt. Balogh József és Vécsey Miklós a harctéren, Takácsy József százados a komáromi kórházban halt meg – teszi hozzá Körmendi Géza, majd arról mesél, hogy Tata stratégiailag fontos szerepet töltött be annak idején. 1849 május elsején és másodikán Görgey Artúr fővezér a tatai Szarka fogadóban rendezte be főhadiszállását, s onnan indult Buda ostromára, méghozzá úgy, hogy Tatáról rendelte a budai vár ostromára a komáromi nehéztüzérséget. No nem csak ezért volt fontos Tata: az osztrákok például csúnya fiaskót "engedtek" itt meg maguknak.

Kosztolányi Mór ezredes egy huszárezreddel, négy ágyúval és egy gyalogos zászlóaljjal a tatai vár elfoglalására indult. Az osztrák védők három ágyúlövésig tartották magukat, ám a magyarok elfogtak egy postakocsit is, amiben, micsoda szerencse, az osztrákok felvonulási tervét is megtalálták, s ez sokat segített Klapkának az ellene vonuló császáriak visszaverésében.

Dr. Körmendi Géza arról is mesél, amikor Haynau osztrák fővezér, a szabadságharc leverése után mint Magyarország teljhatalmú parancsnoka véres megtorlásba kezdett, amelynek két lelki vezető is áldozatul esett Nagyigmándon.

– A tatai születésű Mansbart Antal plébános és egy református lelkipásztor, Szikszay János bűne annyi volt, hogy a szószékről kihirdették az osztrákok trónfosztását, vagyis a Kossuthék Függetlenségi Nyilatkozatát és a debreceni kormány toborzó rendeletét. Haynau annyiban "emberséges" volt, hogy a kötél helyett golyó általi halálra kárhoztatta őket – tette hozzá dr. Körmendi Géza, aki azt is elmondta, hogy Görgey Komáromból indult el arra az útra, amelynek végcélja Világos volt.

– Akkor hagyta Klapkára az erődöt. Görgey egyébként elterelésként, hogy magára vonja az oroszok figyelmét, előbb az Alföld felé került, majd Temesvár irányába haladt. Egészen Tokajig felment és ott kelt át a Tiszán! Kossuth augusztus 11-én ráruházta a teljes katonai és polgári teljhatalmat. Két nappal később huszonötezer katonájával letette a fegyvert Világoson. Sokan mondták rá azóta is, hogy áruló, de ez nem így volt. Ha nem teljesíti az aradi haditanács döntését, vagyis nem teszi le a fegyvert, sokkal több áldozatot követelt volna a szabadságharc – magyarázza dr. Körmendi Géza.