KEMMA

Tapsvihar, "Igazságot Simonéknak" felkiáltással fogadták a környei Simon Józsefet és feleségét, Évát A Közművelődés Háza előtti téren a tárgyalásuk után. A két méhésztől 2008. április végén 60 kaptárt loptak el, most mégis ellenük indítottak bírósági eljárást "jogalap nélküli gazdagodás" miatt. Simonéktól összesen 2 455 200 forintot követelnek.

A tárgyalásra Simonék mellett hét méhészt is beengedtek, akik csendben figyeltek. Néhányszor azonban halk "elképesztő!" és "döbbenetes" felkiáltást hallhattunk tőlük, ahogy Simonék vallomásából kibontakozott a történet.

Eltűntek a kaptárok a repceföld mellől

2008. április 29-én, egy nappal azután, hogy kitelepítették őket, Simonék hatvan kaptárát lopták el Környe és Tata közül. A lopás miatt feljelentést tettek, de a rendőrség eredmény nélkül zárta le az ügyet.

A cikk a hirdetés után folytatódik

- Folyamatosan kerestük a kaptárainkat - mondta Simonné - A férjem aztán július végén kapott egy telefonhívást, hogy 300 00 forinttért visszavásárolhatjuk a kaptárainkat. Az M1-es autópálya zsámbéki lehajtójánál lett volna a csere. A pénz egy részét, 50 000 forintot kitettünk, amit el is vitt valaki. A kaptáraink azonban nem lettek meg.

Kiderült, hol vannak a kaptárok

A krimibe illő történet azonban itt még nem ért véget. Újabb telefont kaptak, hogy a kaptáraik az ország déli részében vannak. Informátoruk azonban félt a megtorlástól, ezért eltitkolta a kilétét. Figyelmeztette Simonékat is, hogy inkább ne keressék a kaptárakat.

- Januárban újabb telefont kaptam - mondta már el Simon József - Elmondták, hogy a mi és a szintén meglopott Nagy Imre kaptárai Beleznán és Porrogon vannak. Azonnal elindultunk, közben kértük a rendőrség segítségét. Az első nap nem jártunk sikerrel, csak Imre kiégett kaptárjainak lemezborításait találtuk meg. A második nap viszont már negyvennyolc kaptárunkra rátaláltunk. Rajtuk volt a KSJ, azaz környei Simon József monogram. De megpróbálták leglettelni, szétfaragni a jelöléseinket. A rendőrség zárolta a kaptárokat. J. Istvánné, egy idős asszony állította, övé a kaptár. De a szakkérdéseinkre már nem tudott válaszolni, állította, hogy a fia méhészkedett.

Legyengült, elhullott méheket találtak

A történet februárban folytatódott, amikor a negyvennyolc kaptárat haza vihették. Az asszony fia, J. István azonban nem engedte, hogy a kaptárokba nézzenek. Csak az átvétel után nyithatták ki őket, amikor döbbenetes látvány fogadta őket: 18 kaptárban csak méhhullák voltak, a többiben legyengült, beteg állatok pihegtek. A méhészek elmondták, a kaptárok csak annyira voltak nyitva, hogy levegőt kaptak, de kirepülni nem tudtak az állatok. Cukorszirup is volt bent nekik, de a szakemberek szerint februárban már csak megbetegíti őket a szirup.

A méheket Környén karanténba helyezték, hatósági állatorvos és méhegészségügyi felügyelő is látta az állatokat. Az etetés, gyógyszerezés, vitaminos kezelés ellenére két hónapon belül az összes család elpusztult.

Kié a megbetegedett méh?

Hogy miért állnak Simonék mégis bíróság előtt? J-ék állítják, a kaptárokat 2008 augusztusában üresen vették, minden ami benne van, az az övéké.
Dr. Horváth Dávid, Simonék jogi képviselőjének kérdéseire azonban kiderült, a méhészek szerint lehetetlen, hogy J-ék maguk telepítették be a méheket.

- A mi kaptáraink úgynevezett tamási rendszerű kaptárak. Olyan méretű kaptár, ahonnan be lehet volna telepíteni őket, nem volt Beleznán. Ráadásul augusztusban nincs szaporulat. Mit telepítettek be? - tették fel a kérdést.

Képviselőjük ezért indítványozta, hogy J-ék a kaptárok adásvételi szerződését, a hozzá tartozó állategészségügyi szakvéleményeket, jegyzői, méhegészségügyi igazolásokat, vizsgálatokat nyújtsák be a bíróságra, hogy igazolhassák, valóban ők telepítették a méheket. Ha ezek nem léteznek, akkor nem volt olyan családjuk, ami valóban az övéké lehetett.

J-ék a tárgyaláson nem vettek részt. Képviselőjük egyetlen kérdést sem tett fel. Mindössze a tárgyalás elhalasztását kérte.

A méhészek petíciót nyújtottak át

A tárgyalás közben mintegy kétezer, az ország minden részéből érkező méhész A Közművelődés Háza előtt tüntetett. Közöttük mintegy százhúsz méhészen sárga sapka volt, jelezve, hogy őket is meglopták. Michl József országgyűlési képviselőnek egy petíciót nyújtottak át. Ebben kérték, hogy a rendőrség kiemelt ügyként kezelje a méhlopást, és hozzanak létre ezek nyomozására egy országos akciócsoportot. Szeretnék, ha a méhlopás nevesített bűncselemény lenne, és súlyosan büntetnék. Kérték, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület és az Országos Rendőr-főkapitányság kössön együttműködést a felderítések érdekében. A bűncselekmények ellen pénzügyi alapot hoznak létre a méhészek, és kérik, hogy a kaptárakon legyen kötelező a jelölés.

"Méhtolvaj-Méhész 1-0"

A tárgyalás ideje alatt mintegy kétszáz méhész csendesen demonstrált a tatabányai városi bíróság épülete előtt. A tüntetők tábláinak feliratai azonban híven tükrözték a méhésztársadalom hangulatát. A „Bűn és bűnhődés, a Méhtolvaj – Méhész 1-0, 7. Ne lopj! üzenetek” egyértelműnek tűntek.

Hazánkban az elmúlt évben mintegy százhúsz méhészt loptak meg. Olykor méhcsaládok tucatjait, százait pusztítottak el értelmetlenül. A probléma országos a feliratok is bizonyították: Nyíregyházától, Pécsen át, Szombathelyig...

A méhészek higgadt emberek, most mégis dühösen rázták a tábláikat

Pálinkás Sándor, a salgótarjáni méhészklub vezetője elmondta, hogy szerencsésnek tartja magát, eddig megúszta mind a kaptárlopásokat, mind a méhcsaládok eltulajdonítását, pedig huszonhárom éve méhészkedik. Szólt arról is, nagyon nehézkes az ilyen ügyekben a felderítés. Ha a méhész egy-két napig nem veszi észre, hogy meglopták, már megette a fene...

– Az elfogadhatatlan, ami a környei Simon Méhészettel történt – emelte ki Pálinkás Sándor. – Őket lopták meg, és most az orgazda őket citálja bíróság elé, azzal az indokkal, neki mennyi kára keletkezett, hogy az elorozott kaptárokat a tulaj mézestől, méhestől visszavitte... Hát, hol itt az igazság?

A méhészek köztudottan higgadt emberek, az izgalom „szagára” ugyanis fullánkkal válaszolnak a méhek. Most azért akadtak, akik fenyegetően rázták feliratos tábláikat. Bizonyára, ha a tárgyalásra is beengedték volna őket, a transzparensek nyelének jó hasznát veszik...

Családokat ajándékoztak Simonéknak

Az esztergomi Menyhár Józseffel már a Közművelődés Háza előtt diskuráltunk. 30-35 éve méhészkedik hobbiból és egy kis kereset-kiegészítés végett.

– Lopni még nem loptak tőlem, de vándorhelyen előfordult, hogy tönkre tették a kaptárokat – hangsúlyozta. – A környei eset azért felháborító, mert az orgazda perel, és teheti. „Oda Mátyás király, oda az igazság?”

Haris Gyula arról számolt be, hogy Kisbért és környékét még nem érte el a „méh-bűnözés”, és, hogy mennyire abszurd, amikor a zsivány sértődik meg. Száznegyven méhcsaládjával munka mellett foglalkozik.

– Az összes civil szervezet közül a miénk a leginkább szolidáris – gondolom. – Azért jöttünk el, hogy ezzel is támogassuk társunkat, társainkat. Példák sokasága bizonyítja, hogy a kollégák mennyire segítőkészek. Simonék esetében is a környékbeli méhészek családok átadásával, odaajándékozásával segítettek.

Az ácsi Iványi Gusztáv hat éve méhészkedik, de úgy tartja, tíz évig kezdőnek számít mindenki a szakmában.
– A környékünkön már előfordult lopás – fejtegette. – Gyorsan lezárták a nyomozást. Se tettes, se bűnös. Úgy gondolom, a becsületességnek, az igazságnak és a törvényeknek egy tőről kellene fakadniuk.