KEMMA

Terített asztalok, és ami szemnek, szájnak ingere – ezt mind egy helyen találhatta meg az, aki szombaton ellátogatott a tatai edzőtáborba, ahol már nyolcadik éve alakították ki az egyik tornateremből a gasztronómia fellegvárát. Az asztalok roskadoztak a finomságoktól, még jó, hogy a nagyközönség előtt éppen délben nyílt meg a versenytér, így már szinte mindenki ebéd után, vagyis nem korgó gyomorral sétált a szemnek is kápráztató ételek között. Jól is tették, hiszen a Farsang Kupa versenymunkáit kizárólag a zsűri kóstolgathatta.

Petrezselyem Antalné Venesz-díjas aranykoszorús-, aranydiplomás-mestercukrászt, a Farsang Kupa főszervezőjét is az asztalsorok között szólítottuk meg. Az értékelés közepette megtudtuk tőle, hogy a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Tata és Környéke Régiójának gasztronómiai versenyén szakácsok, cukrászok, pékek és felszolgálók mérték össze a tudásukat szerte az országból, sőt, még Szlovákiából is érkezett versenyző.

A tatai mestercukrász szerint a tanulóknak azért jelentős a Farsang Kupa, mert tapasztalatot szereznek, megismerik egymás munkáit, kreatívabbak lesznek. A főszervező arról is szólt, hogy az idei kupa abban is különbözik az előzőektől, hogy jóval több felnőtt is bemutatkozott, ez azért is jelentős, mert ők képviselik hazánkat a  novemberi luxemburgi Gasztronómiai Világbajnokságon. Az idei Farsang Kupán egyébként száznegyven versenyző százhúsz versenymunkáját értékelte a zsűri.

Mészáros Tibor és Zsiga István azt is bebizonyították, hogy a teríték is hozzájárul az étel sikeréhez, ők pontozták az asztalokat, azt is nézték, hogy milyen sorrendben követik egymást a poharak a tányér mellett, s a menükártyán felsorolt ételek mennyire illenek a teríték színeihez, hangulatához.

– Hiányzik a felszolgáló tanoncok borismerete, pedig a vendégek igénylik – mondták a kecskeméti Széchenyi középiskola tavaszi versenyasztala mellett.

A Farsang Kupának helyet adó tornaterem hátsó régiójában többfajta kenyeret láttunk. Harmati József komáromi sütőipari tanácsadó és Bálint Ferenc tatai pékmester véleménye is megegyezett abban, hogy egyre sötétebbek a kenyerek, sőt már a péksütemények is. Bár ezek hiába egészségesek, sajnos még csak a középosztály feletti réteg vásárolja. Kenyérben is lehet újítani, Bálint Ferencék szerint jó ötlet a háromszög alakú hajdinás és tönkölybúzás kenyér, amely gyerekeknél remek szendvics alapanyag lehetne.

A kiállított ételek között érdekességekre is bukkantunk. Például láttunk egy méteres maciformájú tortát, az életnagyságútól alig eltérő méretű motort kalácstésztából, emellett még alkatrészeket, csavarokat is készített a versenyző. A sóslás érdekes elnevezés, az egyik versenyző a sós aprósüteményt nevezte így.

Nagy volt a tanakodás a szakácstanulók versenymunkái előtt. Mivel itt nem lehetett kóstolni, a színből következtettek például arra, hogy a versenyző megfelelő technikát választott-e. Varga Károly tizenegyszeres olimpiai bajnok, és tízszeres világbajnok, aktívan dolgozó konyhafőnök nem aggódik a szakácsszakma jövőjéért, ugyanis két olyan tanuló munkáját annyira kiemelkedőnek tartja, hogy nekik már most helyük lenne a felnőtt szakácsok előtt, ezért előttük megemeli a szakácssüvegét. Szólt a hidegtálak védelmében is, amelyet több támadás is ért a közelmúltban.

– Nem csak aszpikragasztók vagyunk, a hidegtálnak akkora az értéke, hogy első fogásként meghatározza a teljes étkezést, készítőjének több technikai eljárást kell ismernie – mondta Varga Károly.

Iskolák közötti bajnokok: 

I. helyezett: Toldi Miklós Szakiskola - Nagykőrös
II. helyezett: KEMÖ-Jávorka Szakiskola - Tata
III. helyezett: Krúdy Gyula Szakiskola - Győr