KEMMA

Új pályát avattunk, régit „kereszteltünk” Dorogon. Abban a városban, ahol a bányászkodás ma már csak emlék, de jól tudjuk, mekkora segítségére volt a hazai focinak, egy műfüves pálya szolgálja a kicsik jövőjét. A stadion a legnagyobbak egyikének nevét kapta. Buzánszky Jenőét.

Jó ide kijönni, hiszen a szeretetnek valami olyan különleges légköre fogadja a vendéget, mellyel egyre kevésbé találkozhat az ember. Valószínűleg a valódi közösség teszi ezt; és ez a focistáké. Mert azon a műfüves pályaavatón, amin ott lehettünk, ez fogadott minket.

  Buzánszky Jenő kezet fogott a jövő reménységeivel

Természetesen a nyolcvanöt éves, nem túlzás: kiváló egészségi állapotban lévő Buzánszky Jenő áll az érdeklődés középpontjában, úgy, hogy ő maga tudja a leginkább: eljár az idő, s a jövő a gyerekeké, akik már birtokba is vették a húsz méterszer negyvenes, különleges borítású pályát.

Fel is sorakoznak, s koruknak megfelelő türelemmel viseltetnek a vendégsereglet iránt – alig várják, hogy kezdődjék a kölyökbajnokság.
Egyelőre azonban a szónokoké a főszerep. Megtudjuk, többek közt dr. Tittmann János polgármestertől, hogy húsz millió forintba került a pálya, s megtudjuk azt is, a wendlingeni testvérvárosi küldöttség vezetőjétől, hogy ennek a felét ők álltak. De szép gesztus!

  Buzánszky Jenő a róla elnevezett stadion bejárata előtt

Aztán megtudjuk Popovics György megyei közgyűlési elnöktől, hogy nem csak labdákat hozott a fellépő csapatoknak, hanem egy ígéretet: az idei nevezési díjait a megyei ifjúsági és gyermekcsapatoknak a költségvetésük állja. Nem kis felajánlás ez manapság, bő másfél milliónyi forintról van szó.

Az avató és a Buzánszky-féle cseles kezdőrúgás után (sarokpassz, ahogyan kevesen tudják - nagy képünkön az oldal tetején - a szerk.) a régi stadionhoz sétálunk át; most már egyértelműen Jenő bácsi ünnepe van. Érdekes, erőt tud venni meghatódottságán. A Buzánszky-stadion a jövő záloga; lesz mit, mert van mit tenni a jövő hazai focijáért.

Avatóbeszéd és köszönőszavak után irány a pálya – itt Dunai II Antal és Buzánszky Jenő apró mutatványa vár ránk: bizony nehéz ma is elvenni a labdát az Aranycsapat kiváló védőjétől. A passzolgatásba és fejelésbe aztán beáll Szalma József is, a kuratóriumi elnök nemcsak a focipénzek mozgását irányítja kiválóan, hanem a labdát is...
Éljen soká! – hangzik el, mi sem kívánhatunk mást.