KEMMA

 A Május 1. útra merőleges tömbházak egyikében él az öt tagú Jámbor család. Az idősebb fiú halmozottan hátrányos helyzetű. Öccse a legkisebb, mindössze ötéves, míg húgocskája a közelmúltban töltötte be hatodik életévét. A kétszobás, komfortos lakásban már harminc éve nem élhetnek tulajdonosként gondtalanul, ám fizetési nehézségeik ellenére sem gondolták, hogy mások – valószínűleg jó szándékú, ám a gyakorlatban mégis végzetes – segítőkészsége miatt ekkora bajba kerülnek.

Történt ugyanis, hogy az egyik budapesti banktól részükre az RL 1376 055 834 8773 azonosító számú, tértivevényes-ajánlott levelet valaki átvette helyettük február 8-án. Ma sem tudni, hogy ki, csak annyi biztos, hogy nem ők. A levélben az állt, hogy a cseppet sem ismerősen csengő nevű pénzintézet a 2007 végén megkötött ötmillió forintos hitelszerződésüket azonnali hatállyal felmondja.

Ki tudták volna fizetni a tartozást

A Bécsben taxisként dolgozó családfő elismeri, hogy volt némi elmaradásuk, de apósa közelmúltban bekövetkezett halála után ki tudták volna fizetni, hiszen korábban is sokáig időben feladták a havi 55 ezer forintos törlesztőrészleteket. Elmaradásuk gyerekeik súlyos betegségének gyógyíttatása miatt keletkezett.

A bank mégis felmondta a szerződést, amit ők azért nem tudtak megfellebbezni, mert csak február 22-e után találták meg az okiratot a postaládájukban, ahova valaki bedobta.

Nem tudni, ki írta alá a tértivevényt

Az alapvető kérdés az, hogy ki? Nem tudják, s ezt az általuk kezdeményezett vizsgálat sem derítette ki. A tatai postavezető-helyettes által aláírt levélben ez is olvasható: „Megállapítottam, hogy a kézbesítő a küldeményt a kézbesítési szabályoknak megfelelően a küldemény címhelyén jelentkező helyettes átvevő részére kézbesítette le.” Az máig nem tudható, hogy kinek. Egyik szomszéd sem vállalja, az éppen beugró postás pedig nem emlékezik arra, hogy ki vette át tőle a sorsdöntő küldeményt.

Nem is volt Tatán a család

Az viszont biztosnak látszik, hogy Jámbor László nem lehetett, mert ő Bécsben tartózkodott február 8-án is, ahonnan több mint két héten át nem Tatára, hanem Budapestre ment közvetlenül, ugyanis a család többi tagja sem tartózkodott otthon. Ezt a feleség, Beatrix asszony azzal igazolja, hogy kisfiát február 8-án sürgősséggel műtötték a fővárosi János Kórházban, ahol ő mindvégig vele volt, míg a többi gyerek a Budapesten élő nagymamánál.

Mindez a bankot – melynek vezetője többszöri keresésünkre is elérhetetlennek bizonyult –, nem akadályozta meg abban, hogy a tértivevény visszaérkezését követően néhány napon belül ötmillió forintért ne adja el a család lakását egy Tata környéki községben élő fiatalembernek, aki az amúgy is nehéz helyzetben lévő háromgyerekes apától napi húszezer forintot kért a lakhatásért.

Ennek teljesítése számukra épp úgy lehetetlen, mint a bank legutolsó ajánlata, miszerint az alig több mint háromszázezer forintos tartozás fejében egyszerre fizessék ki az ötmilliós hitelt, s akkor övék maradhat a lakás. Nos, a magyar valóság 2010 tavaszán ilyen (is).

A banknak nem kell a valódiságot vizsgálni

A város két közismert ügyvédét is megkérdeztük, hogy a szerződésbontást közlő hivatalos okirat kézbesítésével kapcsolatos rejtélyek ismeretében látnak-e esélyt a háromgyerekes család otthonának megmentésére. Egybehangzóan állították, hogy a hitelfelmondás megalapozottnak tűnik, s nincs olyan jogszabály, mely kötelezővé tenné a banknak, hogy vizsgálja az átvételi elismervény valódiságát. Szerintük az érintetteknek csak akkor lehet esélyük, ha egyértelműen tudják bizonyítani, hogy nem ők írták alá a tértivevényt.

A postai szabályzat ugyanis meghatározza, hogy kinek, s milyen feltételekkel lehet átadni a küldeményeket. Ha ilyen nincs, akkor vissza kell juttatni a levelet a feladónak. Ebben az esetben a posta felelőssége is megállapítható lehet, ami ha bebizonyosodik, akkor kártérítési pert indíthat utólag a család, bár az is hosszadalmas lesz.