KEMMA

Annak idején, ahogy Farkas Sándor alezredes, felderítő főnök, kiképzésvezető elmondta, harminc ketten vágtak bele a feladatokba. A végére heten maradtak, ám rohamlövész felvarrót – a kiképzők javaslata alapján – csupán hárman érdemeltek ki. Néhány napja viszont ez a kis vászonembléma zubbonyuk féltett dísze. A MH. 25. Klapka György Gépesített Lövészdandár bázisán vehette át az elismeréssel felérő felvarrót Tarr Zsolt hadnagy, Urbancsok Tamás honvédtiszt jelölt és Kriszteszku István törzsőrmester. Az oklevél és a felvarró átvételét követő gratulációra „Hazámat szolgálom!” – volt a válasz.

Farkas Sándor még szólt arról is, a rohamlövész kiképzés részesei emberileg is jó irányú változáson mentek át. Öt hét alatt annyit tanultak, mint más három hónap alatt. De utalt arra, a feladatok sikeres végrehajtása a felvarró megszerzésének szükséges, ámde nem elégséges feltétele. Így maradtak végül csak hárman...

Az ünnepi eseményen Sándor Zsolt dandártábornok, a tatai alakulat parancsnok a felderítők főnökéhez hasonlóan a legnagyobb elismerés hangján szólt azokról, akik egyáltalán belevágtak a kiképzési programba. Ez az elhatározásuk becsülendő, mert legalább megpróbálták.

– Jó lenne, ha évről-évre legalább kétezren lennének a jelentkezők, mert ez az embert próbáló kiképzés lelket, testet erősítő – hangsúlyozta a dandártábornok. – Akik pedig sikerrel teljesítették az extrém feladatokat extrém körülmények között, azoknak minden tudásukra, akaraterejükre szükség volt.

A főtiszt kiemelte, a majd' harminc ezres magyar seregből mindössze 63-an viselhetnek rohamlövész feliratot egyenruhájukon. Megemlítette, nem mindegy ki, honnan „indult”. Akik már régebb óta a honvédség kötelékében tevékenykednek, mentálisan és talán fizikailag is „könnyebb” dolguk volt.
A dandártábornok szólt arról is, köszönet illeti a kiképzőket, valamint a szülőket, családtagokat is, akik kitartottak fiaik, férjeik mellett, tartották bennük a lelket. Nyugodt hátteret biztosítottak a rohamlövészi próba teljesítéséhez, hogy ne adják fel.