KEMMA

A déli órákban kerestük fel Marx Józsefet. A mindig mosolygós cipészmester most is szívesen beszélgetett velünk.
- Uborkaszezon van nálunk is, ilyenkor kevesebb cipőt hoznak. Úgyhogy el is mentem üdülni egy hétre - mondta. - De nem Hawaii-ra, hanem a feleségemmel rendbe hoztuk a szőlőt és a kiskertet. Négyszáz négyszögöl szőlőm van, mindenféle fajta. Ha nem jön jég, akkor az idén szép lesz a termés.
Ahogy beszélgettünk, egy fiatal hölgy lépett be az ajtón. Egy táskát és egy övet hozott. Az előbbit néhány perc után vihette is, a derékszíjat viszont otthagyta, mert amellett, hogy vágni kell belőle, a csatját is meg kell javítani.

- Van egy ismerősöm, aki fémműves. Még ma elviszem neki, mert a csatot ő tudja megjavítani. Ha ráér, akkor jövő hét közepén már be is tud jönni érte. A bőrt én levágom, ugyanolyan lesz, mint most. Lyukakat is ütünk bele, hogy jó legyen - mutatta a mester a láthatóan ismerős ügyfélnek.

A hölgy távozása után újra felénk fordult. A polcon sorakozó cipőkről például megtudtuk, hogy már elkészültek, csak a tulajdonosnak kell elvinni őket.
- Általában fizetés- és nyugdíjnap környékén jönnek vissza a cipőkért. Leginkább tavasszal és ősszel, a szezonváltáskor keresnek fel - mondta Marx József.

Kiderült az is, hogy a mai cipőket már nehezebb javítani, mert rossz anyagból készülnek.
- Amikor még Magyarországon is volt cipőgyártás, a Duna-, a Tisza- vagy a martfűi gyár, akkor jók voltak a cipők. Martfűn például még a talpakat is helyben gyártották. Minőségi bőrből, jó műanyag talpból készültek. Javítani is lehetett őket. A mai, főleg kínai cipők már nem ilyenek. Csiszolásnál nyúlnak, málnak, nem lehet velük dolgozni. De más gond is van velük. A múltkor például egy hölgy hozott be egy vadiúj férfi cipőt. Megkérdeztem, hogy tágítani kell-e. De kiderült, hogy nem az a baj, hanem hogy büdös. Persze műbőr volt. De ezzel mit lehet csinálni? Mondtam, hogy legfeljebb az segít, ha beleönt egy üveg kölnit - mesélte nevetve. - Érdekes viszont, hogy jártam Németországban. Ott is vannak kínai cipők, de azok nem olyan rosszak, mint az itteniek.

Közben egy férfi tér be egy papucsért.
- Fünfhundertzwanzig - hangzott az ár. - Danke, Tschüss!
- Látom, a német nyelv sem okoz gondot...
- Inkább svábul tudok. Tarjáni vagyok, a szüleim nem is beszéltek magyarul. Emlékszem, amikor első osztályba vitt anyám beíratni, alig tudta kimondani, hogy magyar. Óvodában kezdtem el beszélni, aztán ahogy cseperedtem, egyre jobban értettem, beszéltem, mert már a barátaim is magyarul beszéltek.