KEMMA

A középiskola padjait koptató 19 éves Suhai Kriszta több évig élt kényszerből kollégiumban, így már megtapasztalta, hogy milyen is távol a szülőktől.

- A kollégista éveim önállósodásról, új barátok szerzéséről és a szórakozásról szóltak. Ugyanakkor meg kellett tanulnom gondoskodni magamról, hiszen nem voltak ott velem a szülők, hogy mossanak rám, főzzenek nekem.

Kriszta kollégista létében azonban nem csak az önállósodási vágy játszott fontos szerepet, hiszen az iskolába járást is megkönnyítette a szülői háztól távol zajló élete.

- Az is igaz, hogy sokszor éreztem magam egyedül. Amikor beteg voltam, vagy problémáim voltak, hiányzott a segítő szülői kéz - mutatott rá az önálló élet árnyoldalaira.

Vele ellentétben a harmadik X-hez közeledő Tamás még sosem élt külön a szüleitől.

- Sok az előnye a szülőkkel való együttélésnek, még ha ezt tagadják is sokan. Kölcsönösen tudunk segíteni egymáson. Szerintem a szülőktől való elköltözés fő oka a generációs konfliktus. Nem mondom, hogy sosem akartam még elköltözni, de amíg jól érzem magam így, és nem vagyok a szüleim terhére, addig élvezem, hogy velük lehetek. Hiszen ki tudja, meddig lesz ez így…

Tamáshoz hasonlóan egyre több fiatal felnőtt választja az önállósodás helyett a biztos családi fészket. Ezt támasztja alá a Szonda Ipsos Zrt. kutatása is, amely szerint napjainkban egyre nő a szülőfüggő fiatalok száma. Az még nem meglepő, hogy a 15-18 év közötti fiatalok 98 százaléka a szüleivel él együtt. De a 19-25 év közöttiek háromnegyede szintén otthon marad és az önállósultak is intenzíven tartják a kapcsolatot a felmenőikkel. Hattizedük legalább hetente, kéttizedük havi több alkalommal találkozik szüleivel. A fiatal felnőttek 82 százaléka rászorul édesapja-édesanyja anyagi támogatására - derült ki a kutatásból.

Závecz Tibor az Ipsos Zrt. véleménykutatási igazgatója elmondta: ennek több minden állhat a hátterében, nem csak a kényelem. A gazdasági helyzet, a munkaerőpiac telítettsége, és a szülő ragaszkodása is lehet kiváltó ok.

- A kutatáshoz 500 főt kérdeztünk meg, méghozzá a 15-25 éves korosztályból. Mindezt személyesen tettük, úgy hogy a fiataloknak speciális, az életkörülményeikre is kiterjedő kérdéseket is feltehettünk. Kor szerint persze megoszlik a válaszok száma. Hiszen a 15-18 év közötti gyerekek még gimnáziumi vagy középiskolai tanulmányaikat folytatják, ami mellett munkát nemigen, vagy csak zsebpénz kiegészítés céljából tudnak vállalni. A felnőtté válást jelentő bűvös 18-as határ elérésével nő a felelősségérzet, és az önállóság utáni vágy a legtöbb fiatalban.

Ám ezekben az esetekben is jelen van a szülői segítség. Hiszen a többség hétvégente hazajár, ahol pénzbeli vagy ellátásbeli segítséget is kap. Ám a friss diplomások körében megint csak magasabb a felmenőik segítségére szorulók száma. A mai gazdasági helyzetben nekik a legnehezebb elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Viszont a szülőfüggőségen kívül a kutatás foglalkozott a családi konfliktusokkal is.
A megállapítás szerint a gyerekek fele rendszeresen kerül összetűzésbe a szüleivel, de nagy többségben képesek igazat adni nekik. Míg kisebb szám azoké, akik semmiben sem értenek egyet felmenőikkel és áthidalhatatlan generációs szakadékot éreznek.

Dr. Pál Eszter, a kemma.hu által megkérdezett pszichológus elmondta: minden fiatal életében fontos szerepet játszik a család, mint összetartó erő. Ugyanakkor a természetes fejlődéshez, és az életben való helytálláshoz szükséges az önállósodás folyamata is. A lényeg, hogy sikerüljön megtalálni a kettő közötti egyensúlyt, és ne hagyjuk, hogy a ragaszkodás, vagy az elkényelmesedés felülkerekedjen.

- A családi konfliktusok is „fontos” részét képezik az együttélésnek. A serdülő korosztállyal szemben jelennek meg gyakrabban az „amíg az én kenyeremet eszed…” kezdetű mondatok. A véleményartikulálás minden korosztály számára fontos, hiszen az ember ezzel fejezi ki önmagát.

Ezek a viták egy bizonyos határig természetesek és hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez. Egyszóval mindenben meg kell találni azt a bizonyos arany középutat, és lehetőségeink arányában a legjobb döntéseket kell meghozni.