KEMMA

  A külső szemlélőnek a város egyik impozáns alkotásának tetszik az Omega Park. Eredetileg bevásárló és szórakoztató központnak épült a létesítmény. Hellyel-közzel a vásárlási és a szórakozási funkciókat betölti a „pláza”, de ilyen szempontból központnak még erős túlzással sem nevezhető.

Az objektum üzemeltetésével a felszámoló bízta meg a Scheveningen Kft.-t. Így lett a ház „asszonya”, vezetője Gurzó Tímea, akitől megtudtuk, hogy az ingatlan eladására kiírt pályázat 500 millió forintos bánatpénzét kedd éjfélig kell a felszámoló által meghatározott számlaszámra átutalni.
– A pályázat eredményhirdetése, közjegyző jelenlétében, legkésőbb szeptember 23-ára várható – emelte ki Gurzó Tímea. – Az ingatlan eladási árát 5,5 milliárd forintban határozták meg. A győztes pályázaton kívül, valamennyi résztvevő visszakapja majd a félmilliárdos „foglalót”. A ház egyik legnagyobb „hitelezője” az áramszolgáltató. A jelenlegi tartozás eléri a 75 milliót, de a cég, ígéretéhez híven, addig nem kapcsolja ki a villanyt, amíg a tulajdonviszonyok nem rendeződnek. Tudomásom szerint, a bérlők befizetett kauciója egy pénzintézetnél elkülönített számlán van, úgy rendelkeztek, hogy az áramszolgáltató és az egyéb közös költségek fedezetéül felhasználhatók legyenek, hogy elmúljon a ház bezárásának veszélye.

„Nagy a zűrzavar az Omega Park körül, suttogják a városban: kihalt az épület, kevés a vásárló, alig néhány üzlet van nyitva.” Ezeket a sorokat kollégám 2008. májusában vetette papírra a 24 Óra hasábjain.
Felidézni mégis érdemes, mert a helyzet, a ház légköre és hangulata nem változott. Fotósunk – mi tagadás – jókora bajban lett volna, ha tömeget akar fényképezni. Zárt üzletek, gumi talpú cipőben sétáló biztonságiak és üresen zakatoló mozgólépcsők a lencsevégre kaphatók.
A pénzváltó ablak mögött ifjú hölgy ül. Jókor érkezhettünk, mert éppen dolgozott, eurót váltott.
– Majdnem két éve foglalkozom ezzel – mondta Kecskés Krisztina. – Nem panaszkodhatom a forgalomra, mert cégünknél itt a legkedvezőbbek a valuta-árfolyamok. Sokan megfordulnak nálunk. Amúgy, kicsit unalmas a munka, mert üres a ház, pedig a környezet nagyon szép.

Felpattantunk a mozgólépcsőre, irány az emelet! A bowling-pálya előtti étterem rácsa még „félárbocon”. Nyitásra készülődtek.
 – Ide célirányosan érkeznek a vendégek, ez a város egyetlen bowling-pályája – jegyezte meg az üzletvezető, Varga Tibor. – A nyár egy kicsit „langyosabb” volt, de nagyon bízunk benne, hogy a mendemondák nem igazak, és nyitva marad a park, hiszen éppen a téli hónapok – forgalom szempontjából – a leghúzósabbak. Szerencsére, nálunk szinte minden korosztály megfordul. Az éttermi részt is folyamatosan fejlesztjük, hogy komfortosabb legyen. Egyébként úgy vagyok a bezárás körüli híresztelésekkel, ha mindent elhinnék, nap, mint nap aggódhatnék...
Az emeleti kanyarban egy elegáns sportbolt búvik meg, szinte félhomályban. Petőfi és a „vendég ide, hogy is téved...” jut az ember eszébe.

Az eladó Csiaki Róbertné, Andi is egyedül rendezgeti a márkás holmikat. Polcokról süt a minőség, és a választék, az üzlet még is kihalt.
– A problémát az jelenti, hogy nincs belakva a hely – kezdet Andi. – Korábban egy másik üzletben dolgoztam, de ugyanitt. Az már bezárt, pedig jócskán takarékoskodtunk. A kettős bizonytalanság megy az ember idegeire. El tudjuk-e tartani magunkat, vagy egyszer csak zárt kapukra érkezünk...