Több házkutatást is átvészelt az 1950-es években a híres tatai molnárzászló

Vármegyei értékeket bemutató sorozatunkban a tatai molnárság és a molnárzászló történetét mutatjuk be, amelyek a Komárom-Esztergom vármegyei értéktár egyik különlegességei. Tata vármegyénk települései közül a legtöbb vízimalommal rendelkezőnek számított, malmait a megye számos helységéből keresték fel az őrlelő gazdák, gabonakereskedők és pékmesterek. A tatai molnárdinasztiák közül, a teljesség igénye nélkül, jelentősek voltak a 18-19. században a Tankó, Sződy, Hartl, Bürchner családok, majd a 20. század első felében a Johannesz, Czégényi, Lampert családok, akik több generáción át bérelték az Esterházy-uradalom tatai malmait, és tették elismertté a mesterséget az élelmiszer előállításban elengedhetetlen liszt készítésével.

Tata céhei közül az egyik legjelentősebb a 17. században alakított molnárok céhe volt. A 19. században a céhrendszer megszűnését követően a molnárok is az ipartestület részévé váltak, érdekeiket és mesterségük kvalitását ezen keresztül képviselték. Mind a molnár céhen, mind az ipartestületen belüli molnárszervezetnek volt felszentelt zászlója, mely a mesterség hirdetésén túl fontos szerepet töltött be a vallási szertartásokon és a közösségi életben (pl. körmenet, molnártemetés). Sajnos, ismereteink szerint egyik sem maradt fenn jelenkorunkra. A második világháborút követően az önállósodó molnárok, bízva mesterségük zavartalan folytatásában, szakcsoportot hoztak létre a településen. Ebből az alkalomból szentelték fel új molnárzászlójukat 1946-ban. Ez az időszak, egészen a tatai malmok 1950-ben végbemenő államosításáig az utolsó virágkora volt a vízimolnároknak és a molnárok kisipari termelésének.

A tatai molnárok fennmaradt utolsó molnárzászlója egy fehér alapszínű, nehézselyem zászló, a zászlórúd helyével átellenes oldalán aranyszínű rojtok vannak. Körben hímzett mezei virágok, pipacs, búzavirág és búzakalászok sormintája fut. Mindkét oldalán képi ábrázolással és hímzett körfelirat található: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk!”, középen Nepomuki Szent János alakjával, tőle balra szélmalom, jobbra vízimalom áll. Hátoldal: „Molnárok szakcsoportja.” körfelirattal, középen egy élére állított malomkővel, alatta egy hengerpárral. Nemzetiszínű zászlószalagon arany hímzéssel áll a felirat: Isten áldja a tisztes molnáripart!”, hátoldalán: „Zászlóanyák. 1946. október hó.”

A zászlót a tatai szakcsoport vezetőjétől, Johannesz Ferenc molnármestertől Czégényi József molnármester örökölte meg. Az 1950-es években a zászló több házkutatást élt meg és vészelt át. Édesapja megbecsült örökségeként Czégényi Ildikó őrizte, majd átadta a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzatnak. Popovics György, a megyei közgyűlés elnöke a zászló szakszerű őrzésére és bemutatására a tatai Kuny Domokos Múzeumot kérte fel.