KEMMA

Áldás van minden olyan családon, amelyik gyermekkel, gyermekekkel ünnepelhet. Kegyelem az is, ha van kivel örülni - és nem csak ezekben a napokban. Adomány, ha van egy otthon, ahol összegyűlhetnek mindazok, akiket szeretünk, egy otthon, ahol a távolban lévőkre is jó szívvel gondolhatunk, egy otthon, ahol emlékezhetünk azokra, akikre már csak emlékezni lehet. A karácsony varázsa éppoly megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan, mint az illata.
Mézeskalács, sercenő gyertya, bejgli, fenyőgyanta...Mennyből az angyal.

Az otthon nem csak négy fal között néhány szoba. A gyertya több, mint csonkig olvadó viasz. A karácsonyfa nem pusztán felcicomázott fenyő. A család nem csak vérségből született örök szövetség lehet. Az ajándékot néha lehetetlen becsomagolni, mert a kedvességet, az érzéseket, az összetartozást sem dobozba, sem zacskóba, sem falak közé nem lehet gyümiszkélni. Az otthon, az, ahol maga a család az ajándék.
Mézeskalács, sercenő gyertya, bejgli, fenyőgyanta...Mennyből az angyal.

Évtizedes, kopott üveggömb idézi az elmúlt korok karácsonyát. Azokat az ünnepeket, amelyekből a családunk, a hagyományaink születtek, amelyek mi magunk vagyunk.
Bízzunk benne, hogy egyszer a mi fakult díszeinknek is jut egy ág az ünnepi fenyőn, üzenve: itt voltunk, magunkból nektek is hagytunk örökül.

Mézeskalács, sercenő gyertya, bejgli, fenyőgyanta...Mennyből az angyal. Eljön hozzánk, pásztorokhoz, és akkor vagyunk a legszerencsésebbek, ha van hol, van kivel fogadnunk. Otthon, a szívünkben. Mert mindannyiunknak van legalább egy Betlehemje...