KEMMA

 Lehet, hogy még Reni is temette saját magát...
Nem szabad sajnálni, mert ha valakit sajnálunk, akkor bebetonozzuk abba a helyzetbe, ami miatt szánjuk. Ezzel pedig sok mindent elérhetünk, érezhetjük magunkat jobban, mert minket nem kell sajnálni, vagy épp rosszabbul, de ez egy szemernyit nem változtat annak az életén, akit sajnálunk.

Renit sem sajnálni, hanem segíteni kell. És nem csak őt, hanem a sorstársait is. Jó szóval, figyelemmel, barátsággal, és nem utolsó sorban, szeretettel, hittel. Mert ezek mind erőt adnak. Reni sokat segít otthon. Szerelmes. Szórakozni jár. Él.

Talán teljesebb életet, mint sokunk. Hiszi, hogy boldogulni fog az életben, mert hinnie kell. Talán több erőt ad neki a hit, a tenni akarás, mint sokunknak. Mert nem állhat meg, nem adhatja fel, mert ha feladja, az az ő esetében sokkal komolyabb következménnyel járhat, mintha mi adunk fel valamit. Hit nélkül talán nem is ember az ember.

Tegyük a szívünkre a kezünket: hasonló helyzetben fel tudnánk állni akkor is, ha kerekesszékbe lennénk kényszerítve? Pedig az ember attól is ember, hogy fel tud állni, képes leküzdeni az akadályokat, képes hinni, és ereje nem pusztán végtagjaiban rejlik, hanem a lelkében, a hitében. Ha így nézzük, Reni épebb sokunknál...