KEMMA

A csokor – jó esetben – egy napnál ugyan tovább viríthat a tartójában, a bon-bont sem biztos, hogy a lányok-asszonyok ünnepén azonnal „befaljuk”, de... Az emlékezést követően már a kutya sem emlékszik rá, mi volt előző nap. Pedig egy mosoly, egy kedves szó a hölgyeknek, egy bíztatás, egy udvarias gesztus másnap szintén jól esne, sőt, harmad-, negyed- háromszázhatvanötöd nap is.

A kultúra napja is olyan, mint a nőnap. Mindenkinek „jól jöhet” és minden nap. Nekünk, magyaroknak meg pláne. Hiszen géniuszok sora került ki közülünk. Muzsikus, író, költő, festő, szobrász, tudós... Kultúrát „alkotó”, gondolkodást formáló egyéniségek. Magyarok, aki egyetemes értékteremtők.

Kölcsey Himnusza a fogódzó, a kapocs. Ez nem lehet véletlen. Ez a papírra, majd kottára vetett „magasztalás” hagyományainkra, gyökereinkre, nemzeti tudatunk erősítésére, tárgyi és szellemi kincseinkre figyelmeztet.

Tudják, hogy ne járjunk úgy a magyar kultúrával, a Magyar Kultúra Napjával, mint a nőnappal... Hogy ne üresedjen úgy ki, mint az elhervadt virág után a váza, vagy ne árvuljon el „kifosztott” desszertes dobozként.
Kultúra, műveltség, intelligencia. Egy tőről fakadnak. Bár, aki intelligens, még nem feltétlenül művelt, és, aki kultúrált nem biztos, hogy...

Kultúra, műveltség, intelligencia. Nagy az „átjárhatóság”. Adott esetben elégendő egy jó könyv, egy kedves színdarab, egy fülbemászó dallam. És máris „beljebb” vagyunk.