KEMMA

Az első helyen állnak tehát a növények. Mégis, természetes mozdulattal leszakítjuk a virágot, leszedjük a gyümölcsöt, nyírjuk a füvet, vágjuk a fát. A fenyők karácsony előtt különösen félhetnek. Kivágják őket, szinte meghalnak. Pontosabban haldoklásba kezdenek, mert szívósak lévén persze zöldellnek tovább. Megvásárolják őket a gondos apukák, és december havának 24. napján, délután újjászületnek. Feldíszítik őket, ajándékok kerülnek rájuk az ember nevezetű élőlények otthonaiban. Pompáznak, tündökölnek – néhány napig.

Van, ahol rögtön karácsony után, máshol vízkeresztkor, vagy az azt követő napokban fosztják meg őket díszeiktől, és dobják ki, mint egy megunt játékot. A nevük többé nem karácsonyfa. Érkezik a fenyőfagyűjtő kocsi, elszállítja a halálos betegnek kinéző fákat. Feldolgozzák, darálják, komposztálják. Ami ilyenkor marad, az már nem élőlény, de mégis... A városi parkokban táptalaj lehet például a virágoknak, sőt, esetleg éppen a fenyőfáknak.

Növény, gomba, állat, ember. Különleges, ugyanakkor egyszerű egymásra utaltságban léteznek. A legszebb időszak a magát felsőbbrendűnek tartó homo sapiens életében, amikor úgy gondolja, beszél és érez minden élőlény. Fáj neki, ha bántják, jó, ha megsimogatják, vigyáznak rá. A legtöbb gyerek mindennapjaiban ez magától értetődő.

Higgyék el, kedves felnőttek, nekik van igazuk.