KEMMA

Egy felhős, hűvös reggelen kíváncsian indultam el a végállomás felé, ahonnan három társammal, a mentorunkkal és a sofőrrel indultunk meg a bonyhádi tábor felé. Az utat egy hullámvasúthoz tudnám hasonlítani, de a végcél volt a lényeg.

A kollégium gyönyörű volt, szép kerttel, és sok szórakozási lehetőséggel. A táborba érkezve véletlenszerűen kilenc csoportra lettünk osztva, a csoportok különböző színű pólokat kaptak, a miénk a piros volt. Nem sokra rá már újra úton voltunk a paksi atomerőmű irányába. A rutin feladatok, ingyenes képeslapküldés, és pénznyomás után kezdetét vette a sajtótájékoztató, ahol is a kiszabott feladatok vették kezdetét.

Az igazgatói kar személyeinek kellett kérdéseket feltenni és ezekből egy interjút összeállítani, mivel Baji Csaba az igazgatóság elnöke nem tudott eljönni, így a vele készített interjú helyett azt kellett megírnunk mi tetszett a legjobban az erőműben.

Nekem nem mondanak sokat a kémiai és fizikai képletek, szavak. Eleinte elképzelni sem tudtam, mit fogok az egészből érteni, aztán rájöttem értenem nem is kell. Elképesztett a vezérlőterem látványa, rengetek gomb és mérőműszer egy falon, észbe kapva pedig már utunk az egyik turbina felé vezetett sisakban, és füldugókkal a fülünkben. Cső gomb hátán az egész teremben. Mint egy raktárépület, csak kicsit zajosabb és kicsit tele van zsúfolva berendezésekkel. Innen a reaktorhoz mentünk, amit egy üvegfalon keresztül nézhettünk meg a sugárzásveszély miatt. Nem sok látszódik belőlük, hiszen 12 méter mélyen vannak a földben, de a teteje és az azt körülvelő fürdetőmedence és gőzfejlesztők is láthatóak voltak. Az erőműből kilépve már tudtam miről fogok írni.

A nap hátralévő része vacsorával és egy esti táncházzal zárult, ahol is betekintést nyerve megtanultunk pár néptánc-lépést. A keddi nap reggeli tornával kezdődött Schirilla György vezetésével. A jóga és a reggeli után kérdéseinkkel bombázhattuk az egyetlen embert, aki minden évben átússza a jeges vizű Dunát. Nekem nagyon tetszett az életszemlélete és optimizmusa. Voltak akiknek, erről kellett interjút írniuk. Ezt ebéd majd egy a HVG által tartott előadás követett. Az én feladatom ehhez kapcsolódott. Érdekes volt, mi alapján választanak címlapot, mit akarnak elérni, hogyan alapult és mi a célja az újságnak. A délután további részét számítógépek előtt ülve és cikket vagy épp interjút írva töltöttük. Fél hatra kész kellett lennünk az összes alkotással, pont, mint egy szerkesztőségben.

Az estét játékos vetélkedő és karaoke zárta, amit én személy szerint nagyon élveztem. Harmadnap azzal a gondolattal keltem ki az ágyból, hogy csak ne mennénk még ma haza! Délelőtt, akinek szüksége volt még alkotási időre befejezhette a műveit. Majd két előadás következett a terjesztés lényegéről és a tábor céljáról. A díjkiosztó volt a nap utolsó programja. Ahol a legjobb munkák íróit jutalmazták valami aprósággal és azzal, hogy a másnapi újságokban az ő munkájuk jelent meg. Személy szerint élveztem a tábort, és akinek megadatik, hogy elmehessen, annak csak ajánlani tudom.