KEMMA

Igen, talán tényleg a tanulásnak kéne lennie a legfontosabb dolognak, hiszen igazán ezekben az években dől el a sorsunk, az hogy mi lesz belőlünk. De ezen kívül rengeteg apró dolog van, amire oda kell figyelnünk, amiről a szülő nem is sejt. Meg kell felelni mindenkinek. A tanároknak, a szülőknek, ismerősöknek, rokonoknak és legfőképpen az iskolában lévő diáktársaknak. Ha ez utóbbi nem sikerül, könnyen megeshet, hogy négy éven keresztül láthatatlanul koptatjuk a padokat, mintha ott se lennénk. Azért valljuk, be senki sem szeret teljesen láthatatlan lenni.

Aztán a folyamatos stressz, dolgozat dolgozat hátán, és hadd ne felejtsem el a barátokat sem. Ők azok, akik menedéket nyújtanak a stresszes hétköznapok közt. Időt kell szakítanunk rájuk, egymásra. De mi történik akkor, ha a tanulás rovására megy a barátságoknak?
Mi történik akkor, ha a diák csak tanul, és tanul, és amikor felébred nincsenek barátai? Egyedül marad.

Okos lesz ugyan, mert mindent megtanult, viszont nem lesznek barátai, ami úgy érzem talán egyenrangú fontosságú, mint a tanulás. Szóval azt hiszem, teljesen jogosan állíthatom, hogy itt kérem, nem csak tanulásról van szó, hanem annál sokkal fontosabb dologról. Mégpedig arról, hogy a középiskolás évek, ne csak a tanulásról szóljanak, hanem találjunk helyet, a kikapcsolódásra is, a barátkozásra, hisz ezek az évek határozzák meg felnőtté válásunk legfőbb éveit. Az iskolában készülünk fel az életre, aminek nincs tankönyve.