Az őszinteség rohamai

Szeretném hinni, az éppen aktuális miniszterelnökkel együtt, hogy 1956 üzenete „a mértéktartás, a sokféleség elfogadása, a cselekvésben való egyesülés”. Elfogadom az ellenzék vezéregyéniségének megállapítását is, hogy „amíg nem számolunk el a Kádár-korszak harminchárom évével és saját lelkiismeretünkkel, addig nem tudunk szembe nézni 1956 szabadságeszményével”. A szónoklatok magasságából nézvést még csak meg volna ez az ország… Idelenn a napi megélhetés és a politikai sárdagasztás harcmezején már rosszabb a helyzet. A biztonságérzet körkörös hiánya, a szenvtelen gyarmatosítás, a roncstársadalom terjedő árnyéka és a percemberkék dáridója nem lelkesíti a magyart.
Valójában büszkék lehetünk találékonyságunkra, legendás túlélési képességünkre, a sosem elemzett titokra, amitől ez a kis nép a „zivataros századok” közepette állva tudott maradni. Ebben a szellemben bólintok Pokorni Zoltán ünnepi önvallomására is, miszerint: „a szabadság nem azonos a diktatúra és az elnyomás hiányával. Az a választás és a teljes élet lehetősége… Ilyen értelemben a rendszerváltozás 15 évét eltékozoltuk.” Ebben a szellemben tékozlásmentes időket kívánok mindannyiunknak.