Születésnapi arany Tokióból

[caption id="" align="alignright" width="131"] Kulcsár Győző Athénben Nagy Tímeának gratulál a női párbajtőrdöntő után
[/caption]Érmeit, eredményeit a Nemzet Sportolója elismeréssel is díjazták, volt a szövetség főtitkára, dolgozott kapitányként, de leginkább arra büszke, hogy Itáliában, az utóbbi években pedig a Honvéd-LNX szakosztályában gyakorlati munkával segédkezik a sportág életben tartásában.
– Azt nem mondom, hogy nem sajog időnként a derekam, a hátam, s kopnak az ízületek is, de amíg az ember fel tudja emelni a piszkafát, csinálni kell... – vélekedik a munkájáról, amelyben nem a szolgálati funkció, hanem a megszerzett tapasztalat átadása a fontos.
– Negyven éve Tokióban újoncként lett olimpiai bajnok.
– Az egyéni viadalon kikaptam egy svédtől, de a csapatversenyre valóban büszke vagyok. Sem előtte, sem utána, sem olimpián, sem világbajnokságon nem ment olyan jól, mint azon a negyven évvel ezelőtti októberi napon. Minden asszómat megnyertem, ráadásul könnyedén, hiszen a legszorosabb eredmény 5:3 volt. Olyan érzés volt aznap vívni, amilyet mindenkinek kívánok. Minden bejött, pedig nem volt egyszerű menet, hiszen akkoriban más volt a lebonyolítás, vagy húsz-huszonöt asszón át kellett őrizni a „hibátlanságot”. A sikerhez persze kellettek a társak is: a tapasztalt Bárány Árpád, Gábor Tamás és dr. Kausz István, valamint a hozzám hasonlóan „zöldfülű” Nemere Zoltán. E siker volt a magyar párbajtőrvívás első olimpiai aranya. Az ötös tagjai közül Bárány és Gábor már a nyugdíjas bajnokok életét éli, Kausz doktor még sebészkedik, szegény Nemere Zoli viszont már nincs köztünk, autóbaleset áldozata lett.