Hányás, defekt, akaraterő

Október 16-án Kropkó Péter és még 1500 másik triatlonista várta, hogy nekivágjon a klasszikus távú világbajnokságnak. A táv nem lebecsülendő: 3,8 km úszás után azonnal nyeregbe kell pattanni, és letekerni 180 km-t.

Ezzel azonban koránt sincs vége a megpróbáltatásoknak, hiszen ezután még a 42 195 km-es maratoni távot is teljesíteniük kell az indulóknak. A világbajnokságra 18 versenyen mintegy 35 000 sportoló próbált indulási jogot szerezni, közülük azonban csak a legjobbak lehettek ott Kona városában. No meg az a jómódú megszállott, aki nem átallott 34 ezer dollárt fizetni az interneten meghirdetett helyért.

Már az úszás is rosszul kezdődött, hiszen a táv elején úgy gyomron vágták, hogy kihányta a reggelijét, és percekig csak lebegett a vízen. A táv végére azonban így is beérte azt a profi bolyt, amelyben a címvédő kanadai Peter Reid is tempózott. A kerékpározással sem volt több szerencséje a magyar vasembernek.

Az óránkénti 70 kilométeres szélviharban beállt egy „vonatba”, ahol könnyebb tekerni, mint egyedül. Kropkó azonban 1,5 km után defektet kapott, és tíz percet kellett várni a szervizkocsira.
„Zokogva vettem ki a kereket, miközben a vonatom elszáguldott. Nők és amatőrök húztak el mellettem, mire kaptam egy új kereket, és továbbmehettem.” Csoda, hogy a 47. helyen tudott nekivágni a futásnak.
Azonban még ennél is nagyobb csoda, hogy a maratoni távon 27 vetélytársát előzte meg, közel 15 perccel jobbat futva, mint szokott.

„A célban még soha ekkora ováció nem fogadott itt Hawaiion, pedig kétszer voltam már hetedik. Ez azért volt, mert én vagyok a világon az első, aki szenior kora ellenére, 40 felett a profik között Ironmant nyert, idén Japánban.”

Volt még egy magyar induló: a nők mezőnyében Csomor Erika 17. lett.