Észak-Komáromban járt az olimpiai bajnok labdarúgó és a magyar futball nagykövete

Dunai Antal elmondta: gyermekként nagyon szeretett volna a Ferencvárosban focizni, ám mégis az örök riválisnál, az Újpestnél kötött ki. Nagyszerű társak közé került, különösen emlékezetes számára az, hogy 1969-től 75-ig folyamatosan a Dózsa nyerte a bajnokságot. Noha 1969-ig a Vásárvárosok Kupája döntőjéig meneteltek, az igazi nagy nemzetközi sikerek mégis elmaradtak, mert – Dunai szerint – két jó védő hiányzott az Újpestből.

A hajdani ezüstcipős, illetve bronzcipős szívesen emlékszik vissza a Spanyolországban edzőként eltöltött időszakára is. Mint mondta, tíz év alatt öt csapatnál dolgozott – köztük a Real Betisnél is – de ott soha nem hallotta a mentális probléma fogalmát. Ott jött rá arra, hogy a futball egy szakma. A játékosok profik, ez a foglalkozásuk, máshoz nem nagyon értenek, tehát a jövőjüket a labdarúgásból kell megalapozniuk.

Dribli az égig

Szöllősi György számára megtisztelő, hogy együtt dolgozhatott Puskás Ferenccel, illetve a komáromi Czibor Zoltánnal, aki Öcsi bácsihoz hasonlóan ugyancsak az Aranycsapat világhírű játékosa volt. 1997-ben a balszélsőről írta első könyvét Dribli az égig címmel. Szöllősit néhány hete nevezte ki Áder János köztársasági elnök a magyar labdarúgás rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének, a Puskás-kultusszal kapcsolatos ügyek nemzetközi képviselőjének.

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) tanácsadójaként dolgozik napjainkban. Az elmúlt években több száz műfüves pályát adott át. Úgy fogalmazott: örülne, ha ezeket kihasználnák a fiatalok. Nekik annak idején nem voltak ilyen lehetőségeik. Göröngyös, homokos pályán rúgták a labdát, a Balatonon, a vízben tanultak meg stukkolni. Színes focicsukáik sem voltak, mégis tudtak focizni...