2017.03.11. 13:36
Együtt gondolkodnak a turizmus jövőjéről a Duna mentén
Turisztikai célú közös, térségi gondolkodásra hívott meg szakembereket, lehetséges szereplőket Dinnyés István lábatlani polgármester.
Az eseményen ott láttuk Mihelik Magdolna nyergesújfalui, Czermann János süttői és Tóth Zoltán bajóti polgármestert is. A szakmát képviselők mellett olyan civil szervezetek vezetői is részt vettek az eszmecserén, amelyek valamilyen formában kötődnek a turizmushoz.
Dinnyés István többek közt arról szólt, hogy Lábatlan lehetőségei adottak arra, hogy a turisták érdeklődését fel tudja kelteni. Működik a felvidéki Karvával együtt kialakított dunai révátkelő, legnagyobb hazai folyónk városi partszakasza egyre szebb lesz a Lábatlani Sirályok Vízisport Egyesület tagjainak ténykedésével, felfedezésre váró titkokat rejt a Gerecse-hegység, illetve a Gerenday-arborétum. A helyi kulturális élet nívós központja a Gerenday Közösségi Ház. Az Élő zene élő környezetben mottójú nyári blues fesztiválnak állandó visszatérő érdeklődői vannak határainkon túlról is, az újabb találkozó időpontja július 21-22.
Új színfolt Lábatlan ipari múltját bemutatók sorában a cementgyári emlékház. A helyi ipar megjelenésének dátumát a gyár 1868-as indulása jelenti. Az üzem fennállása alatt 30 millió tonna cementet gyártott, 145 éven át biztosított munkahelyet, megélhetést több generációnak. Az emlékház várja az érdeklődőket.
Első előadóként Szekér Zoltán, a Dorog és Térsége Turizmus Egyesület elnöke többek közt a csoport Piknik Programjáról szólt. Az elképzelés egyik alapgondolata a helyi termelők, őstermelők összefogása. Egy olyan új értékesítési csatornát nyitottak meg számukra, amelyen keresztül akár önálló ajándékkosárként, akár programokat színesítő csomagként lehet megvásárolni a termékeiket – kosárban. Úgy tűnik, hogy a piknik-életérzésre sokan rácsodálkoztak.
Magyarovics Gábor, a Duna-Gerecse Nonprofit Kft. ügyvezetője azokról a turisztikai lehetőségekről szólt, amelyeket megyei kistérségeink ipartörténeti múltja kínál. Mint mondta, egy felhagyott kőbányára, termelését befejező üzemre nem csak úgy lehet tekinteni mint tájsebre, ránk maradt csúnya épületre. Múltunk ezen elemeit be lehet építeni egy egységes turisztikai kínálatba.
