Bach Szilvia: „Hűséges maradok régi önmagamhoz”

A legtöbben a Rádiókabaréból ismerik a hangját, vagy látják őt a Dumakabaré műsorában, de sokan találkoznak könyveivel, és az utóbbi években festményeivel. Komáromba gyakran visszalátogató vendégként Bach Szilvia új szerelmét, a festészetet tárta fel nekünk.

– Minek/kinek köszönhetjük a festő Bach Szilvia születését?
– Sokat köszönhetek Dóri lányomnak (Danics Dóra) a festői elindulásban. Mindig szerettem volna kipróbálni a festészetet, de sosem volt bátorságom, amit ő tudott, és karácsonyra meglepett egy festőkészlettel. Az eszközök készen álltak, de én még nem, hiányzott a bátorság és ihlet, ezért jól eldugtam őket, nehogy megtaláljam. 2015 februárjában megváltozott minden: Dóri elvitt magával a nyereményútjára Mexikóba, ahol olyan impulzusok értek, hogy hazaérvén azonnal elővettem a sutba vágott festőkészletet. Szerelmes lettem az aztékok ősi földjébe, a spanyol nyelvbe, az ottani ízek, illatok, hangok ihlette képeimet szinte megállás nélkül festeni kezdtem. Még csak néhány festményem volt készen, amikor Dóri szervezésének köszönhetően meghívást kaptam egy győri kiállításra, ami hatalmas siker lett. Folyamatosan keresnek azóta, már a 2017-es év is majdnem tele van tárlatokkal.

Névjegy – Bach Szilvia

Bach Szilvia 1961. január 12-én született Budapesten. A Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett, ezt követően a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett, de nem járt sikerrel. 1975–1979 között többször feltűnt a tévében is (Forgószín, Előttem az utódom, Amatőrök is elkezdhetik), Először a Ki mit tud?-on lépett fel. 1980–1983 között játszott Az abszurd mese című musicalben, amelyben a Didergő királynő legkisebb fiát, illetve a banya és tündér szerepét alakította. Szerepelt a Mikroszkóp Színpadon, valamint a Pince Színházban a Szatíra kínpad abszurd darabban. 1990-ben első helyezett lett a Humorfesztiválon. 1990–1995 között rendszeresen szerepelt a Rádiókabaréban, az első önálló tévészereplésére 1992-ben került sor Bach Show címmel. 1997-ben megalapította együttesét Migrén néven. Díjai: 1992 – Teátrum díj, 2010 – Megyei Prima Díj, 2013 – Magyar Toleranciadíj.

– Hogyan látja, mi a festő Bach Szilvia titka?
– A szerelem. Mindig azt hirdettem az élettel kapcsolatban, hogy csak olyat szabad csinálni, amit az ember szerelemből tesz. Hiszem, hogy ez a képeimen látszik, visszaadják a szenvedélyes viszonyt, jó energiájú festmények születtek.

– Miért pont Mexikó és a festészet szerelméből születtek az első képek?
– Gyermekként hatalmas indián-fun voltam azokban az időkben, amikor még olvastak a gyerekek. Felnőttként ezekhez adódott a Frida Kahlo festőnőről szóló film megrázó élménye a 2000-es évek elején, benne Chavela Vargas legendás mexikói énekesnővel. Mind a kettőjük művészete erősen hatott rám, és amikor eljutottunk Mexikóba, tudatosult bennem: az ő földjükön vagyok. Ez a szerelem az ország, a kultúra, a nép iránt csak erősödött bennem, melyre igazán nincs racionális magyarázat.

– A festészetének Mexikón túli szerelmeiből is látunk már képeket. Az új kifejezésmód megköveteli az új technikát?
– Igen, az újabb képeimen már más témák jelennek meg, és az absztrakt felé kezdtem elhajolni, vegyesen, mikor, mi, és hogyan fog meg engem. Van 3 komoly festőművész mentorom, akik csak megerősítették azon meglátásomat, hogy nem szabad technikát tanulnom, mert csak bekorlátozzák az alkotói szabadságomat. Ágh Gyula Mihály festőt kérdeztem: amit csinálok, naiv festészet, amire azt válaszolta, hogy ez Bach Szilvia, egy speciális festészeti tolvajnyelv, sajátos stílus.

– Hogyan fér meg az új szerelem a régiekkel, láthatjuk színpadon is valamikor Komáromban?
– Nagyszerűen. Rendszeresen szerepelek a Rádiókabaréban és a Dumakabaréban, de a komáromi közönség „zenei paródiáimon és egyéb sztendápságaimon” keresztül személyesen találkozhat a humorista Bach Szilviával március 11-én. A paródia, a színpad, az éneklés szerelmei mellé bekerült festészet most az újdonság varázsával hat, de hűséges maradok régi önmagamhoz.