Szárnyat bontott a Kortárs Galériában

Névjegy

Sashegyi Gabriella Edit

Tatabánya, 1957. 12. 16.

Munkahelyek: Antikvárium, Dinmenzió Bt. 95., A Közművelődés Háza, A Vértes Agorája

Hobbi: Rajzolás, fotózás

– A Kernstok Galériából a Kortárs Galériába?
–Tatabánya egyetlen igazi, kiállításra méltó méretű kiállítóhelyét 1997 októberében adták át A Közművelődés Házában. A Kortárs Galéria a korábbi években a Dózsakertben működő Kernstok Galéria szerepét felvállalva kezdhette meg önálló elnevezéssel a kortárs művészetek szolgálatát, befogadását az intézmény szerves részeként. A galéria megvalósítását Salamon Hugó szorgalmazta, aki az akkori az intézmény igazgatójaként terveit valóra is váltotta a város törekvéseivel összhangban. Felkérésére – a napokban elhunyt – Vida Ildikó mellett dolgozhattam, és segítettem a galériához kötődő teendők ellátásában. Szerencsés időszak volt, mert a galéria munkatársaként a kiállítóhely művészeti vezetőivel sok izgalmas kiállítást szerveztünk, több száz kortárs képzőművészt mutathattunk be a tatabányaiaknak. Változatos, időnként tematikus tárlatokat, illetve a kortárs képzőművészetek legújabb trendjeit felvillantó sorozatokat is szervezhettünk.

– Hogy kezdődött az elköteleződés?
– A képzőművészet, a festés, a rajz már gyermekkoromban meghatározó szerepet játszott az életemben. Édesanyámmal minden héten moziba jártunk, a Népházban a filmkultúra mellett találkozhattam a kortárs művészetekkel, balett órákra és később énekkarba is oda jártam. A rajztanárom, Bondor Zoltán hatására kezdtem a Bányász rajzszakkörbe járni, ahol megismerkedtem a szakkör vezetőjével, Krajcsirovits Henrikkel. Életem legmeghatározóbb éveit Budapesten, Tóth Béla szobrászművész újpesti műtermében tartott foglalkozások alkalmával éltem át a grafika és a szobrászat vonzásában. Máig hálás vagyok a sorsnak, hogy azon a pályán maradhattam, ami mindig is vonzott és úgymond a művészetek szolgálatába állhattam. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen gazdag ismeretségre és tapasztalatra teszek szert ezen a területen.

– Mi volt az ars poeticája?
– A Kortárs Galéria szakmai irányítását öt évig Angyal Mária művészettörténész irányította, tőle sokat tanultam. Az évek alatt megszerzett szakmai tapasztalat bátorságot adott arra, hogy végre a saját szárnyaimat bontogassam. A professzionális művészetek mellett az amatőr mozgalom feltérképezése és támogatása is a feladataim közé tartozott, mint ahogy az is, hogy a kiállításokon milyen zene társuljon a megnyitó ünnepség hangulatának fokozásához. Fantasztikus érzés visszagondolni arra, hogy a művészekkel együtt milyen nagyszerű értékeket teremtettünk. Bízom benne, hogy a húsz év programja alapos áttekintést nyújtott a kortárs művészetek minden műfajából. A kiállítások szervezésekor igyekeztem a művészetek minél szélesebb palettáját bemutatni, hogy minden korosztály meglelje a számára tetszetős irányzatokat.

Nyugdíj, de nem nyugalom

Sashegyi Gabriella szerint csodálatos így visszatekinteni az elmúlt évekre, olyasmit valósíthatott meg, ami sokaknak csak álom marad. Amire a legbüszkébb, hogy nemzetközileg is elismert művészekkel együtt dolgozhatott, akik partnerek voltak egy új kiállítás-sorozat megvalósításában hét éven át. Ilyen volt az In memoriam... sorozat, amely országos tárlatként valósult meg. A hírességek iránti tisztelete és rajongása adta az ötletet a sorozat elindításához. Így valósult meg az Egon Schiele, Dalí, József Attila, Shakespeare, Assisi Szent Ferenc, Leonardo da Vinci, Csontváry és Liszt Ferenc képző- és iparművészeti emlékkiállítás.

A Kortárs Galéria jubileumi kiállítás szervezésében még aktívan részt vesz. A kiállításon a megyében élő és innen elszármazó művészekkel együtt ünneplik az elmúlt éveket, természetesen a megfelelő zenei aláfestés kíséretében. Ahogy fogalmaz, számára a legcsodálatosabb, hogy mindezt szülővárosában, Tatabányán valósíthatta meg. Tervei közt szerepel átállni a túloldalra vagyis létrehozni valamit, ami belőlem fakad és mások számára is örömet fakaszt. A művészet egy hatalmas univerzum, amely mindenki számára nyitott és nincs más dolgunk, mint észrevenni a benne rejlő csodás dolgokat.

Tatabánya, 1957. 12. 16.

Munkahelyek: Antikvárium, Dinmenzió Bt. 95., A Közművelődés Háza, A Vértes Agorája

Hobbi: Rajzolás, fotózás

Nyugdíj, de nem nyugalom Sashegyi Gabriella szerint csodálatos így visszatekinteni az elmúlt évekre, olyasmit valósíthatott meg, ami sokaknak csak álom marad. Amire a legbüszkébb, hogy nemzetközileg is elismert művészekkel együtt dolgozhatott, akik partnerek voltak egy új kiállítás-sorozat megvalósításában hét éven át. Ilyen volt az In memoriam... sorozat, amely országos tárlatként valósult meg. A hírességek iránti tisztelete és rajongása adta az ötletet a sorozat elindításához. Így valósult meg az Egon Schiele, Dalí, József Attila, Shakespeare, Assisi Szent Ferenc, Leonardo da Vinci, Csontváry és Liszt Ferenc képző- és iparművészeti emlékkiállítás.

A Kortárs Galéria jubileumi kiállítás szervezésében még aktívan részt vesz. A kiállításon a megyében élő és innen elszármazó művészekkel együtt ünneplik az elmúlt éveket, természetesen a megfelelő zenei aláfestés kíséretében. Ahogy fogalmaz, számára a legcsodálatosabb, hogy mindezt szülővárosában, Tatabányán valósíthatta meg. Tervei közt szerepel átállni a túloldalra vagyis létrehozni valamit, ami belőlem fakad és mások számára is örömet fakaszt. A művészet egy hatalmas univerzum, amely mindenki számára nyitott és nincs más dolgunk, mint észrevenni a benne rejlő csodás dolgokat. -->