Ha érdekli a képzőművészet, tudunk egy tökéletes karácsonyi ajándékot

– Az otthona akár egy galéria és műterem. Sok kép, sokféle stílus. Ezek mind Szentessy László munkái?
– Vannak itt képek nagybátyámtól, akinél sokat nyaraltam gyerekkoromban, Kulcs községben. Az első rajzokat az ő unszolására készítettem, nem akarta, hogy Miki egereket rajzoljak. Kardos Brúnó lett az első mesterem is, hiszen Újpesten szabadiskolát is működtetett. De vannak itt festmények apámtól, aki amatőr művészként autodidakta módon képezte magát, de látni itt képeket a család más tagjaitól, barátoktól is. A többség persze az én kezem munkája. A korra jellemzően, mint „egyéb kategóriás" diák, az esztergomi érettségi után nem tanulhattam tovább, az akkori közlekedési vállalatnál helyezkedtem el. Csak 14 év után végezhetem el a főiskola rajz-földrajz szakát. Mire tanár lettem, már megismerték a nevem a kiállításokról, különösen azután, hogy tagja lettem a Képzőművészeti Alapnak.

– Alkotásai is sokféle stílusról, technikáról árulkodnak. Ez tudatos vállalás volt?
– Festőnek készültem, a dolgozószobában függő képek az Esztergom-szenttamási sorozat darabjai. Akkor a kis lakást hogy kitágítsam, tussal húztam ki képeimen a kontúrokat, hogy kitekintő színes ablakok benyomását keltsék, tágítsák a teret. Közben megtaláltam a magam stílusát, bár közben is festettem pasztelleket, olajképeket, a rajzok valahogy megmaradtak örök szerelemnek. Talán Dobroszláv Lajos egyéni stílusa hatott rám, de igazából mindig a magam útját jártam. Ahogy Wehner Tibor mondta találóan, mindig a múlt igézetében alkottam, úgy figyeltem a jelenre, hogy közben letűnt korszakok eseményeit, személyeit idéztem meg. A hetvenes években ezekből született a Magyar mitológia, a Mesterségek, majd a Carmina Burana című sorozat. Mindegyik rendkívül részletgazdag, aprólékosan kidolgozott alkotás. De ilyenek az útirajzaim is: ha útra kelek, sosem fotózok, minden lerajzolok.

– Több mint fél évszázad alkotásaiból válogatott a készülő albumába. Milyen szempontok alapján válogatott?
– Az elmúlt ötven év rajzait, grafikáit gyűjtöttem össze egy csokorba, mintegy másfélszáz darabot, ehhez jönnek még az alkalmi grafikák, a linómetszetek és az ex librisek. A válogatás a hatvanas évek végétől, pályám kezdetétől datálódik: a nyomdákkal már tárgyaltunk, ha minden összejön, karácsonyra már kézbe is vehetjük a kötetet. Jóval előtte néhány katalógus foglalta össze az addig pályámat, munkásságomat, szintén Wehner Tibor közreműködésével.

– Kiállítások?
Emlékezetes volt számomra a Kortárs Galériában nemrégiben megrendezett Három szólam című kiállítás Kaposi Endre, Szendőfi Pál és az én alkotásaimból. Ezt követte tanártársam, Lévai Ádám grafikusművész ötletére az a kiállítás, amit „kéthetesként", a 77. életévemet taposván szerveztünk meg a tatai Gútay Galériában tavaly, amiből végül egy átfogó bemutatkozás kerekedett.

Tataiként esztergominak is vallja magát

Szentessy László életművét jellemezte a legegységesebbként, amelyben a grafikai technikák, köztük is a rajz játssza a főszerepet. Szentessy László esztergomi születésű és magát esztergominak valló grafikusművész jelenleg Tatán él, de tagja az Esztergomi Művészek Céhének, és csoportos kiállításaikon rendszeresen részt vesz. A jubileumi kiállítás megnyitóján Kovács Lajos tanár, helytörténész, író méltatta a művész munkásságát, falakat építő alkotónak nevezve őt. Szentessy László grafikáinak ihletője, a régmúlt, a zene, az irodalom és az emberek sokfélesége.

Szentessy László Esztergomban született 1938-ban. Szabadiskolában tanult, mestere Kardos Brunó volt. Az egri tanárképzőn földrajz-rajz szakon végzett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és a pécsi tudományegyetemen tanult. Esztergomban 1968-ban alapító tagja a Fiatal Esztergomi Művészek Sigillum csoportjának, 1991-ben alapító tagja az Esztergomi Művészek Céhének. Neszmélyen élt, majd Tatára költözött, és ott tanított az Eötvös Gimnáziumban nyugdíjba vonulásáig. Nemzetközileg is ismert és elismert ex libris készítő.

Szentessy László Esztergomban született 1938-ban. Szabadiskolában tanult, mestere Kardos Brunó volt. Az egri tanárképzőn földrajz-rajz szakon végzett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és a pécsi tudományegyetemen tanult. Esztergomban 1968-ban alapító tagja a Fiatal Esztergomi Művészek Sigillum csoportjának, 1991-ben alapító tagja az Esztergomi Művészek Céhének. Neszmélyen élt, majd Tatára költözött, és ott tanított az Eötvös Gimnáziumban nyugdíjba vonulásáig. Nemzetközileg is ismert és elismert ex libris készítő.

-->