2016.08.01. 14:30
Leesett az állunk a gyönyörű tatai artistalánytól
Németh Kamilla Sába három évvel ezelőtt döntött úgy, egyszer otthona lesz a cirkusz. A fiatal tatai lány szülei színházi táncosok, a művészi vonal tehát nem lehetett kérdés. Vele beszélgettünk legutóbbi, tatabányai fellépése előtt a Május 1. parkban.
– Kislány koromban nem is gondoltam arra, hogy egyszer majd artista leszek. De olyan színes világ, hogy ha egyszer belekóstol az ember, már nem tudja ott hagyni – legalább is én nem tudtam.
– A cirkusz egyre sokrétűbb, a színháztól, a tánctól, a zenétől is magához édesget sokakat, komplex hatásra törekszik...
– Igen, a tatai Talentum Általános Iskola, Gimnázium és Kézműves Szakiskolában kaptam az alapokat, nagyon sokat kellett tanulnom. Sőt, tanulok a mai napig. Vannak közismereti órák, kora délutánig. Körülbelül kettőkor kezdődik az edzés, szakórákra bontva. Például nekem a statikus emelő duóból több órám van, plusz járok táncra, gyakorlom a színházi mesterséget, van légtorna és rönrád.
– Van az úgy, hogy az embernek tátva marad a szája. Például az előbb említett mutatványnál, a rönrádnál is...
– Ez egy nagyon látványos kellék. Magyarul légkerék, németül Röhnrad, innen jött a kifejezés. A szerkezet maga olyan, akár egy hatalmas kerék, ami dupla és hat átkötő vas köti össze. Úgy tudom, 130 és 245 centiméter közötti átmérője létezik, mintegy 40–60 kilós. Egyébként a légkereket Otto Feick szabadalmaztatta 1925-ben, a bajor Röhnben, mint torna- és sporteszközt. Egy sportegyesületnek fejlesztette ki találmányát, később kapta csak meg a légkerék elnevezést. 1936-ban a berlini olimpiai játékokon bemutatták a kereket. Jelenleg Németországban a legelterjedtebb sporteszköz.
– A cirkusz éppen attól művészet, hogy a produkciókban mindig megjelenik valamilyen viselkedési mód is. Nehéz a produkcióra is figyelni és közben azt sugározni, hogy minden rendben megy, még ha nem is. Ezt lehet gyakorolni?
– Közhely lesz, amit mondok, a rutin meg az évek teszik. Emlékszem az első fellépésemre. A Vértes Agorájában volt, három évvel ezelőtt. Úgy izgultam, azt sem tudtam, hol vagyok és mit csinálok. Teljes volt az extázis. A színpad mögött vártam a soromra. Csak az járt a fejemben, mi lesz, ha elrontok valamit. Vivalditól a Négy évszak szólt, emelések voltak a műsorszámunkban. Vicces, mert semmi okom nem lett volna izgulni. Mára belátom...
– Mennyire fontos az étkezés? A sok mozgás mellett mindegy, mit eszik az ember?
– Jó géneket örököltem, szerencsémre sosem voltam hízásra hajlamos. Azt eszem, amit akarok.
– Azt mondják, a cirkusz egy nagy család. Ebben az esetben is igaz?
– Abszolút. Mindenkivel nagyon jó viszonyban vagyok. Kell is, hiszen egymást kölcsönösen segítjük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egymás fellépését megnézzük, elemezzük, és ha kell, tanácsot adunk, segítünk a másiknak. Mindez nem menne, ha közben meg sem hallgatnánk a másik véleményét. Mára összenevelődtünk és tényleg olyanok vagyunk, akár egy család. Mindenkinek van rossz és jó napja, de így kerek az egész.
– Mára páros előadásban szerepelsz. Ez már egy magasabb lépcsőfok?
– Három évvel ezelőtt kezdtem el az iskolát. Akkor a vezetőség úgy döntött, hogy Tiszavári Krisztina legyen a fellépőtársam. Megnéztük, az összhang mennyire működik és a próbák mindegyike visszaigazolta: az elképzelés jó volt. Párosnál az első és legfontosabb a bizalom. Anélkül fabatkát sem érnék én sem és ő sem. Hogy is mondják a nyelvtanban, kohézió? Ha ez nincs meg, akkor minden nehezebb. Mondok egy példát: nem mindegy, hogy kinek kell a vállán állnom!
– Az iskola után mi lesz?
– A további felkészítés mellett még egy kis cirkusztörténelmet kell tanulnom és az sem kizárt, hogy az iskola végeztével szerződtetnek minket. Remélem, évek múlva a Cirque de Soleil porondján nekem tapsol majd a közönség. A „Nap cirkusza” egy montreali székhelyű cirkusz, mely a maga nemében egyedülálló. Nagyban támaszkodik mozgásművészek, akrobaták, zsonglőrök, légtornászok és a komikusok munkájára. Ott lenni, az egy nagy álom. Ha egyszer elmondhatom hogy ott megfordultam már, akkor a világon szinte bárhol dolgozhatok majd.
– Elég fellépést biztosítanak?
– Szerencsére sok helyre hívnak minket. Év közben inkább a tanulmányaink kapnak nagyobb hangsúlyt, de nyáron sok helyen megfordulunk. Főleg a idei év az ugródeszka, hiszen már egyre ügyesebbek vagyunk. Augusztusban Siófokon és Tason még biztosan fellépünk, természetesen falunapokra is szívesen hívnak minket.
– Mi érdekel még a cirkuszon kívül?
– Meg kell erőltetnem magam a válaszhoz, annyira erre fókuszálok. Persze sok nyári munkát kipróbáltam, dolgoztam konyhán. Igeid-óráig bevált. Talán a ruhatervezés, valami maradandót alkotni. A szüleim táncosok, örököltem a művészi hajlamot. Ez az én világom!
