Lóháton vette el 31 évvel fiatalabb feleségét a népszerű színész

– Önéletrajzot vagy regényt írt?
– A könyvet nem önéletrajznak szántam, sokkal inkább szerettem volna bemutatni azokat az embereket, eseményeket, amelyek fontosak, meghatározóak voltak számomra. Sokszor úgy érzem, hogy nem én éltem az életem, az élet élt engem, a dolgok megtörténnek velem. És ez sok érdekes találkozást hozott. Sok mindent kiírtam magamból, a korábbi köhécseléseim is megszűntek.

– A városi élet után hogy szokta meg a vidéket?
– Egy cselgáncsozó barátom lakott Únyban, voltak istállói, és én is odavihettem a két lovamat. Aztán jött egy szakasz az életemben, amikor én is elhagytam a várost, de ez nem volt furcsa. Nógrádban gyerekeskedtem, laktam Nagykovácsiban, később találtam Úny környékén egy régi bányászházat, ahol albérletben laktam, 2003-tól hat éven át. Két vaskályhával fűtöttem, ott volt a két lovam és az apám örökségéből származó és a mozgalmas éveimre emlékeztető régi bútorok. A „gyerekeimmel” lakom ott: két ló, négy kutya és négy macska…

– Azért ennyire ne siessünk előre! Fiatal felesége van…
– Egy szép napon belovagolt az életembe Klaudia, egy kozmetikus hölgy, aki 31 évvel fiatalabb nálam. Lovagoltunk, jártuk a környéket és egyszer ott maradt. Azt mondtam, nem tudom, az élet tartogat-e még számomra boldogságot, de ha ezt választod, a vaskályhát meg a kényelmetlenséget választod. Maradt. Azóta elkészült a szép vályogházunk, itt vannak az állatok, nagy a csönd, a nyugalom. Néhány éve össze is házasodtunk, a boldogító igent is lóháton mondtuk ki. 

– A könyvben sokat mesél korábbi életéről, a meghatározó személyekről, az első feleségéről…
– Gyerekkori barátságból lett erős kötelék, esküvő. Varga Katalin légiutas-kísérőként dolgozott, és 1975-ben máig eltitkolt körülmények között lezuhant a repülőgépe. Örökre megváltozott az életem. Az addigi felszínes férfiból a belső értékekre, a szellemi energiákra, a lelkiségre is odafigyelő ember lettem, mélyebben élem át a dolgokat magánemberként is, színészként is. Figyeld és élvezd az élet szépségeit, örömeit, apróságokon felesleges bosszankodni!

– Most színészként mivel foglalkozik?
– Nyugdíjas vagyok, ez büszke színészi állapot, olyan szerepeket vállalhatok, amit igazán szeretnék eljátszani, közben élvezem Annavölgy ajándékait... Játszom a Turay Ida Színházban, Rusz Milánnal dolgozom egy darabban a Magyarországi Szerb Színházban. Megírta a Jávor Pál utolsó mulatása című darabot. A híres színész, amikor hosszas hányattatások után hazakeveredett, nem talált munkát. Betegsége miatt kórházba került, amikor hallotta, hogy két cigány lent zenél. Felvette az öltönyét, fogott egy üveg bort és lement hozzájuk. Mulatott, közben elmesélte az életét a két cigánynak. Néhány nap múlva meghalt… Sok mindent megtudunk a színészóriás életéről, aki segített megmenteni a zsidó feleségét, végül ő mentette meg a táborból. A tévében is sokat forgatok, most már én vagyok az „öreg” színész!

– Mindig az akart lenni? Édesapja, Benkő Gyula, a népszerű színművész terelgette erre a pályára?
– Igazából nem. De egy házban laktunk, gyakran találkoztunk, sokat beszélgettünk erről-arról. Csak később jöttem rá, milyen sokat tanultam ezekből a kis beszélgetésekből, tőle is, a család barátaitól is. Eleinte orvos akartam lenni, mert úgy éreztem, ezzel segíthetek a legtöbbet. Aztán mégis jelentkeztem a színművészetire, elsőre felvettek, de egy év után elmentem  matróznak, bejártam a világot, akkor, amikor még Pozsonyba is nehéz volt kijutni. Egy év múlva visszatértem: Szinetár Miklós visszavett az osztályba... Közben hívtak forgatásokra, több tucat filmben szerepeltem, színházakba hívtak, hívnak, zenés darabot is írtam. Színészként, azt hiszem, ma sem tennék másként!