A Könyvhét nyitányaként bemutatták Benkő Péter új kötetét

A színművészt Mikolasek Zsófia könyvtáros faggatta a könyv születésének körülményeiről. A kendőzetlen vallomásból gazdag színészi pálya képe bontakozott ki. Benkő Péter elárulta: noha mindig a családjával, a szintén színművész édesapjával, Benkő Gyulával élt egy házban, sokat beszélgettek a világ dolgairól, sokáig úgy érezte, inkább orvos lenne, hogy segíthessen az embereknek.

A színészi pálya végül véletlenszerűen alakult. A felvételin első próbálkozásra felvették, ám az első év után elment egy évre a dunai tengerhajózási vállalathoz, vasércet szállított a társaival nappalos fedélzeti matrózként. Aztán visszament a színművészetire, ahol Szinetár Miklós osztályában, ugyanott folytathatta a tanulmányait, miközben számtalan forgatásra hívták, sok filmben szerepelt. A Fel a fejjel! című Latabár-film gyerekszereplőjétől a Koppányi aga testamentumáig és az Egri csillagokig több tucat filmben láthattuk, színházakba hívták.

Benkő Péter jelenleg nyugdíjas, Annavölgyön él 31 évvel fiatalabb feleségével, de ma sem adta fel a színészetet. Az állatok szeretete hozta össze mostani felségével is: mindketten annyira rajonganak a lovakért, hogy az esküvőn is lóháton mondták ki a boldogító igent. Ahogy fogalmaz: a ló hatmázsás pillangó, törékeny, érzékeny állat, akire nagyon figyelni kell.

Benkő Péter vallott első feleségéről is: gyerekkori szerelmét vette feleségül, aki légiutas-kísérőként dolgozott és 1975-ben, a berlini járattal zuhant le máig tisztázatlan körülmények között. A tragédia megváltoztatta az életét: az addig felszínes, a sikereket hajszoló férfiból érett, az élet örömeire, szépségére, a lelkiségre, a belső értékekre is figyelő ember vált.

A könyvtári beszélgetésen Benkő Péter idézett kedvenc verseiből is: Petőfi mellett Wass Albert költeményeit mondta el mély átéléssel. Beszélt a színház lehetőségeiről: véleménye szerint az alternatív színjátszás kis közösségekbe, klubokba való. A színházi újítások terén számára a Peter Brook-féle felfogás áll közel hozzá, aki új alapokra helyezte a klasszikus darabok például Shakespeare műveinek előadását.