Közélet

2016.02.29. 16:06

Receptre írná fel a kommunikációt

A sürgősségi betegellátásról tartott dr. Dombi Péter onkológus-hematológus főorvos előadást a Turul Csontritkulás Egyesület legutóbbi klubnapján. Lapunknak adott interjújában a sorszámrendszerről, a mai páciensekről és a Doktor House-szindrómáról is beszélt.

Wágner Zsanett

- Sürgősségi betegellátás. A téma mennyiben függ össze a csontritkulással?
- Elfogadtam a meghívást, mert úgy gondolom, minden fórumot meg kell ragadni, hogy az egyébként is nehezen érthető egészségügyben érthető módon elmagyarázzunk gondokat és problémákat. Beszélnünk kell arról, hogy van egy megyei kórház, a Szent Borbála, annak egy szép új pavilonrendszere, változatlanul működő sürgősségi osztállyal. Fontos, hogy a betegek és a leendő páciensek is megértsék, mire kell ezt használni. Nézze, a kórházban is - mint az élet minden területén - vannak problémák, mint ahogy jó dolgok is. A jó dolgokról nem szívesen beszélünk, mert az természetes; a rossz dolgokat szeretjük felnagyítani. A sürgősségi osztály sok dologban előrelépést jelentett a kórházban, de mindeközben nagyon sok olyan gond és probléma felmerült, amire nem is gondolt az ember.

- Elmondaná, pontosan mi(k)re gondol?
- Nagyon sok indokolt eset van, de előfordult, hogy valaki több hetes panasszal jött, vagy azért kereste fel az osztályt, mert a háziorvos kolléga már nem rendel és nem tud hova menni. Hangsúlyozandó, hogy a város alapellátás rendszeréhez, a kórház rendszeréhez igazodni kell. Nem azért van a Szent Borbála Kórház sürgősségi osztálya, mert ők mindent megoldanak. Egy sürgős eseteket, élethelyzeteket megoldó részleg. Előfordult, hogy ki kellett menni egy olyan hajléktalanhoz, aki a kelleténél többet ült a parkban. Mindezt jó időben, tehát nem volt sürgős. Olyan eset is volt, amikor egy kalmopyrinnel orvosolható lázas állapot miatt riasztották a mentőt. A kollégák emiatt sokkal komolyabb esethez, például egy vajúdó kismamához nem jutnak oda időben. Gondoljuk át: mikor hívunk mentőt, keresünk fel orvost!

- A megújult pavilonról és az ellátási rendszerről kaptak-e lakossági visszajelzéseket?
- Minden visszajelzésnek örülünk, legyen az jó vagy rossz. Sok gond van az új beléptető rendszerrel - ez tény. De amíg a lakosság természetesnek veszi ezt a postán vagy az OTP-ben, hogy sorban állunk és sorszámot húzunk, addig nem örül neki, ha ugyanezt kell tenni a kórházban. Amíg a bankban ott áll egy kishölgy, mert segíteni akar, addig a kórházban mindez zavaró. Holott természetes, hogy ha ez kell a belépéshez, akkor megteszem. A betegek számára ez nagyon nehezen érthető.

- Ha jól értem, az Önök munkáját megkönnyítette a változás...
- Bizonyos szempontból igen. Mondok egy példát. A kórház valójában egy vevő-eladó szolgálat. Én, mint orvos szolgálok, a beteg a vevő, aki az ellátásért keresett meg. Ez eddig oké. De nekünk is szoknunk kellett, hogy a lelet kiadásnál hogyan áll sorban a beteg. Meg kellett tanulnunk, nekünk orvosoknak is, hogy a megosztó rendszer mennyire fontos. Akár a repülőtereken az elkerített szakaszok...

- Van általános recept a ma páciensére?
- A kommunikáció receptjét írnám fel. Mindent meg kell beszélni. Mindezt abban a társadalmi helyzetben, ahol egy kicsit felerősödnek a gondok és feladatok. Mert ha nem találjuk meg azt a csatornát, ahol orvos és beteg együtt tudja könnyebbé tenni a helyzetet, akkor az további gondokat szül. Bizalmatlanságot. Holott a betegnek a bizalomnál nincs fontosabb. Azt kell elérni, hogy a páciensek nagy része bízzon az egészségügyi ellátásban. Mert ha ez megvan, akkor elkerülhető az is, hogy egy későbbi probléma felmerülése kapcsán ne további támadásokat kapjunk, hanem próbáljuk megoldani azt. Mert az egészségügy egy olyan méltóságos dolog, ami nem biztos, hogy facebookra való...

- Milyen jó, hogy említette az internetet! Az okostelefonok, tabletek világában mindig kéznél van egy kis orvosi segítség. Gyakran jönnek a rendelőbe önjelölt Doktor House-ok?
- Ez még nem is olyan nagy baj. A fejlett társadalmakban a páciens mehet úgy orvoshoz, hogy tud mindenről, sőt kell is tudnia mindenről. A mi jogviszonyunkban is minden dokumentum megtekintésre adandó. Megpróbálnék inkább egy más típusú hasonlattal élni. Az a nem jó, ha van egy benyomásom egy egészségügyi pillanatról, kijöttem a rendelőből és azonnal a barátnőmmel chatelek. "Képzeld el behívtak, becsukták mögöttem az ajtót, mit gondolhattak..." - Elindul egy játék. Az egészség pedig a legnagyobb érték, amit kritikával is, elfogadással is és méltósággal kell viselni. Kritikával az orvosommal szemben és önmagammal szemben is.

- Az önkritika nem a mai ember legelőnyösebb tulajdonsága - beszélhetünk itt az élet más területeiről is. Talán túlzó a gondolat, de sokaknak lenne még mit tanulni...
- Igen. Azt látom, az nem gond, ha a páciens nem hozza el a TAJ kártyáját, vagy az előző leletét otthon felejti. Ezzel szemben az már gond, ha esetleg öt percet vár. Egy terhes kismamát képesek arrébb lökni, ha emiatt előbb bejutnak. Az ember úgy érzi, az egészségügy lett a modellje annak, hogy vannak gondjaink. Értő és megértő betegre van szükség és ez fordítva is igaz. Nyilván kellenek olyan egészségügyi dolgozók, akik kellő empátiával és segíteni akarással fordulnak hozzájuk. De csak abban az esetben várhatom el a dolgozóimtól, hogy mindent megtegyenek a betegért, ha érzik a feléjük irányuló tiszteletet. Azt javaslom, amikor valaki bejön a kórházba és találkozik egy orvossal, ápolóval akkor mérlegelje: ők is emberek. Aktuális gondokkal.

Címkék#Tatabánya

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!