Közélet

2016.02.22. 17:15

Bödőcs Tibor kockás inge

Bödőcs Tibor a minap lépett fel a Vértes Agorájában, méghozzá egymás után kétszer, teltház előtt. Kockás ingben. A humorista a harmadik önálló estjét, a Cefre Palotát adta elő a poénokra éhes közönségnek. A kétszer 75 perces műsor után a jól megérdemelt söre mellett beszélgetünk.

Zsíros Krisztina

– Milyen volt a tatabányai közönség?
– Ilyenkor mindig az előadást követő órák egyik programja, hogy elemezgetem magamban: milyen voltam, miként tudtam hatni, hogy reagált a közönség? Úgy éreztem, hogy az elsőnél volt egy bemelegítési időszak, és utána volt könnyebb, a másodiknál meg az eleje ment könnyebben, aztán utána volt egy kicsit enyhébb a reakció, aztán megint belendült. Kicsit hosszú a műsor, és annyira sűrű, hogy ennyit talán nem is lehet befogadni. Dolgozom azon, hogyan lehet 75 percig a figyelmet fenntartani. Mindig lehet mit alakítani a műsoron, változtatni a sorrenden, egy két szót felcserélni, néha megsarkantyúzni a figyelmet. Magamat kell javítani az biztos, a közönséget nem tudom.

– Úgy gondolja, hogy mindig a műsoron múlik a siker?
– Nem mindig. Minden látszat ellenére ez egy törékeny műfaj. Az emberek azt gondolják, hogy kiáll majd a humorista, viccelődik és majd milyen könnyű lesz, de minden apró zaj bezavarhat, úgyhogy (közelebb hajol a diktafonhoz – szerk.) ezért nem vállalok születésnapokat, esküvőket, szabadtéri fellépést és magánrendezvényt sem, mert akkor nem tud a közönség figyelni. A családi rendezvényeken összegyűlnek a rokonok, mindenki inkább egymással van elfoglalva és a végén az sem érti a poént, aki egyébként érthetné. Céges rendezvény is dilemma, de ott nagyobb a hatásfok, mint egy esküvőn.

– Hány előadás kellett ahhoz, hogy rájöjjön, ilyeneket nem kell elvállalni?
– Van egy gazdasági oldala is a dolognak. Amíg nem hívják az embert sehova, addig elmegy, és azt hiszi, hogy ott is tud gyakorolni. Az a baj, hogy azokból nem lehet levonni következtetéseket, ott nem azért reagálnak úgy ahogy, hanem mert rosszak a körülmények.

– A munkája mellett mennyi idő jut a családjára?
– Régebben többet léptem fel, rövidebbek voltak a fellépések, de több volt. Ez nem egy olyan szakma, hogy apa minden reggel hétkor dolgozni indul és négykor hazajön, de hát ezzel foglalkozom, ehhez alkalmazkodunk. Előfordul, hogy két hétig otthon vagyok, majd öt napig nem. Nyáron nem lépek fel hónapokig, pedig hívnának és nagyon szeretek is fellépni, de időnként szünetet kell tartani, hogy új poénok szülessenek, inkubálódjanak bennem.

– Kockás ingben lépett fel, a műsor elején említette is, hogy nem véletlenül. A tanári mivoltából csatlakozott a pedagógusokhoz, vagy mert hamarosan a fia is iskolás lesz?
– Két inget hoztam, tekintettel az eseményekre, nyilván a kockásat kellett felvennem. Én egyébként is lázadó típus vagyok, minden lázadást támogatok és persze vannak is gondok, valljuk be. Az egész oktatásügyet alapjaiban, gyökerénél változtatnám meg, amire még ugyan nem kértek fel, de minden jó irányúnak tűnő reformot üdvözlök.

– Volt két és fél év, amikor nem láttuk a képernyőn, nem hiányzott a tévé?
– Nem. Rendszeresen már nem szeretnék a tévében szerepelni, csak úgy, hogy a felvett műsort leadják. A Cefre Palotát idén május végén Londonban fogjuk felvenni, amikor az ottani magyarok előtt fogok fellépni és a tervek szerint szilveszterkor kerül majd adásba. Amikor elkészül egy ilyen est, akkor az jó, hogy már nem kell vele foglalkoznom, mert kész van, felvesszük, utána pedig már nem is mondom tovább azokat a történeteket. Van olyan is, hogy egy humorista létrehoz egy pár órás életművet, és akkor egész pályája során azzal lép fel. Ezzel szemben én lezárom, majd a következő időszakban gyűjtöm, alakítom és tervezem a következőt.

– Tudni önről, hogy kedvence Bohumil Hrabal. Az ő könyveit úgy olvassa az ember, ha maximálisan oda tud koncentrálni, mert ha nem figyel eléggé, lemarad. Ilyennek éreztem az előadást is: gyorsnak és töménynek...
– Hunčik Péter pszichiáter és író mondta Hrabalról, hogy amikor már öregedett és kicsit kezdett belassulni, akkor elkezdett lassabban beszélni a kocsmában is. Ő ugyanis mindig lepróbálta a sztorikat, letesztelte, mielőtt az irodalmi műveiben felhasználta, és amikor már lassult, akkor jobban értették az ismerősei is. Szóval türelmet kérek, amíg dolgozik a mész az ereimben.

– Amikor a hétköznapjait tölti, akkor honnan eredhet a legtöbb poén?
– Azt veszem észre, hogy amit csinálok, amivel foglalkozom, az előbb-utóbb valahol megjelenik a műsorban. A politika mindig ad rá okot, hogy bekerüljön az előadásba, vagy a gyerekek (ebben az előadásban tudatosan nem voltak, mert az előző kettő műsorban igen). Aztán persze van egy búcsúszentlászlói fájl is nyitva a fejemben, a gyermekkoromból mindig van egy emlék, egy ötlet, egy életkép, amit feldolgozok.

– Kikkel lép fel legszívesebben?
– Néha van „előzenekarom” Hajdú Balázs vagy Tóth Edu személyében. A Corvin Dumaszínházban pedig Kőhalmi Zoltánnal szoktam fellépni. A mi közönségünk valamennyire fedi egymást, van közös halmaz. Nem tudni miért, de amikor mi ketten lépünk fel, akkor tendenciózusan több alkohol és étel fogy.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!