Samu Tatabányán is ott lesz

A Tatabányai Múzeum széleskörű gyűjtőkörére alapozva már korábban is a város és környékének teljes bemutatására törekedett – szögezi le Pál Gabriella múzeumigazgató és Kisné Cseh Julianna. A két muzeológussal ennek ürügyén beszélgettünk.

P.G. – Új állandó kiállításunk tervezésekor sem szerettünk volna ettől a koncepciótól eltérni, de mindezt új megközelítésben, a történeti ökológia kutatási módszereivel, eredményeivel szeretnénk megvalósítani. A fő vezérfonal az Által-ér, amely évezredeken át meghatározta a környék életét. Ez a mikrokörnyezet a hegyek és az alföld találkozásnál minden korban alkalmas volt arra, hogy az ember itt megtelepedjen. Ebbe a keretbe beleilleszthető a környék története is. Elkészítettük a kiállítás forgatókönyvét és megkezdődött a pályázgatás. A kiállítás tervezésekor mintegy 90 millió forinttal kalkuláltunk.

– Az ismertető szerint a múzeum járatlan utakon jár. Mik az újdonságok?
P.G. – A történeti ökológia segítségével időben és térben lehetőségünk van környezetünk történelmének bemutatására. Ennek értelmében választottuk meg a teret és az időszakot: az Által-ér és környezete az ember jégkorszaki megjelenésétől az 1970-es évekig. A koncepció szerint a látogatót a „történelem ösvényén” vezetjük végig, interaktív módon bemutatva az időbeli és életmódbeli változásokat, azt, miként éltek itt az emberek az őskortól kezdve a természettel együtt, mindez hogyan változott meg az élelemtermelő gazdálkodás kialakulásával, mit kapott, és mit vett el az ember a természettől, illetve hogyan alkalmazkodott hozzá. Az első körben nyertünk egy minisztériumi pályázaton nagyobb összeget a látványtervek elkészítésére és az előkészítő munkára. A múzeum 90 millió forinttal kalkulált, ám ezt az összeghez apránként, több pályázati szakaszban juthatunk hozzzá, és ebben az ütemben épül, gyarapodik a kiállítás is. Szerencsére a város mellettünk áll, támogatja a törekvéseinket.

– Nagyon összetett és sok új technikai elemet felvonultató kiállításról beszélünk. Mi az, ami már látható, és mi készül most?
P.G. – Az első részben az Árpád-kortól az ipari korig mutatjuk be szűkebb hazánk múltját, tavaly nyáron a második részt nyithattuk meg a város támogatásával. Most az alsó szinten a középső bronzkortól a népvándorláskorig tartó rész felét készítjük el, a tervek már készülnek, ha megjelenik a pályázati kiírás, beadjuk
a maradék részre is a pályázatot. Ez a szakasz már Juliannával kettőnk része: itt már a régészeknek van dolguk!

– Az anyagok a múzeum saját gyűjteményét képezik, vagy más múzeumok kölcsönözték?
Cs.J. – Mivel 1992-ig Tatabányán nem volt régészeti gyűjtemény, az újkori muzeológia volt a fő profil, csupán azóta maradnak itt a város területén fellelt régészeti anyagok. Bár elsősorban már az intézményünkben őrzött leletanyagra támaszkodunk, kénytelenek vagyunk néhány kiemelkedő jelentőségű régészeti anyagot kölcsönözni a tatai Kuny Domokos Múzeumtól és a Magyar Nemzeti Múzeumtól, ahová régebben az itteni leletek kerültek. 

– Gazdag anyagból válogathattak, az őskortól kezdve a rómaiakig szinte minden korszakból vannak leletek. 
Cs.J. – Igen, de nem az a cél, hogy leletekkel telezsúfoljuk a tárlókat, ami régészbetegségnek számít, hanem a célnak megfelelően az emberi tájfelhasználás szempontjából vizsgáljuk a környék történetét, annak kölcsönhatásaiban, mit használt, hogy adaptálódott, mit vett el belőle, mit adott hozzá. A korszakolás kiterjed az anyaghasználatra, a víz, a kő, a föld felhasználkásra, most a fa hasznosítása van soron. Az idei megnyitóval a fa évszázadait, felhasználási területeit mutatjuk be az építkezésektől egészen az ipari hasznosításáig, a fémművességig. A kiállítás első részében, amely fura módon utoljára készül el, helyet kap majd a jégkorszak és az utána következő kor a Vértesszőlősön feltárt Samuval, amely még ma is a leggazdagabb lelőhely ebből a korból Európában. Ezt követi egyebek mellett majd a Szelim barlang, amely szintén megidézi a helyi történelmet.