Autizmus: a 24 órás felügyelettől a Szilícium-völgyig

– Mit jelent az autizmus, mit kell tudnunk róla?
– Az autizmus egy egész életen át tartó fogyatékosság. Három alaptünete van, amelyet „autizmus triásznak” is szokás nevezni. Ezek elsősorban a másokkal való interakcióban nyilvánulnak meg: sérülnek a szociális kapcsolatok, a verbális kommunikációs készség, valamint a képzeletük is másképpen működik. Az autista emberek értése konkrét, így nem adaptálják az ismereteiket más helyzetekre. Azt is meg kell említenem, hogy ez egy rendkívül széles spektrumú fogyatékosság, egészen a 24 órás segítséget igénylőktől a Szilícium-völgyi informatikusokig terjedhet, így minden eset
egyedi.

– Említette a képzeleti működés változását. Hogy kell ezt elképzelnünk?
– Az autizmusra jellemző a „más” látás. Az autista emberek nem értik az őket körülvevő világot, s környezetük sem érti őket. Más lesz nekik fontos, mint a többségnek. Kiemelnek egy számukra fontos, érdekes dolgot, s csak ezzel foglalkoznak. Ez lehet egy egészen egyszerű dolog, mint például egy pénzérme pörgetése, míg szerencsésebb esetben megnyilvánulhat valamilyen képzőművészeti tevékenységben is. A választott tevékenységben érzik magukat biztonságban, ennek a leszűkített „térnek” a szabályait, működését értik, ismerik. Fejlesztő programunkat is ezeket az
elveket szem előtt tartva dolgoztuk ki.

– Mi a céljuk a fejlesztéssel? Milyen foglalkozásokon vesznek részt a bennlakók?
– A foglalkoztatás alapvető célja az, hogy lakóink jó fizikális és mentális állapotban legyenek, ugyanis ez alapfeltétele annak, hogy a lehetőség szerinti legteljesebb életét éljék. Ezen felül a szabadidős tevékenységek, mint például a zene, lovaglás, rajzolás is arra irányulnak, hogy fejlesszük finom-motorikus és nagymozgásukat egyaránt.

– Hogyan működik az egyesületük? Milyen feladatokat látnak el a foglalkoztatáson kívül?
– Munkánknak három alapvető szegmense van: a lakhatás biztosítása, a már említett foglalkoztatás és a felnőttképzés. Lakóotthonunkban jelenleg kilenc autista fiatal él pontos, előre meghatározott napirend szerint. Mindannyiuk foglalkoztatását biztosítjuk. Ennek során gyümölcsöket aszalunk, lekvárt, élelmiszer-ipari termékeket készítünk. Vannak újdonságaink is, mint például a mézben áztatott aszalt gyümölcstea. Ezek mindenki számára elérhető, kézműves, minőségi áruk. A másik jelentős foglalkoztatási irány a képzőművészet, amelyben szintén sikeresek vagyunk. Akkreditált felnőttképzési intézmény vagyunk. Ezt a tevékenységet nem csak a saját szervezetünkben végezzük, dolgozunk külső megrendelőkkel is.

– Miből finanszírozzák működésüket?
– Három fő bevételi forrásunk van, melyből kettő tulajdonképpen biztosított, a harmadik megszerzése viszont ránk hárul. Az állami finanszírozás körülbelül a működésünk 30 százalékát teszi ki. A törvényi előírásoknak megfelelően az ellátottak térítési díjat fizetnek. Ez utóbbi éves büdzsénknek mintegy 40 százaléka. Ennyi, amivel biztosan számolhatunk.

– És a fennmaradó egyharmad?
– Elsősorban a foglalkoztatásból származó termékeket próbáljuk meg értékesíteni. Szerencsére egyre több olyan cég van, amelyik tőlünk vásárol. Akik így tesznek, kétszeresen is „jól járnak”: minőségi termékekhez jutnak, ráadásul támogatnak egy társadalmilag kiemelten fontos ügyet. Ha esetleg marad eladó árunk, akkor azt helyi fesztiválokon, vagy a nürnbergi fogyatékos-vásáron próbáljuk meg értékesíteni, többnyire sikerrel. A vásárokból származó bevételek mellett vannak rendszeres támogatóink is, hogy egy helyi példát említsek, ilyen a Tatai Környezetvédelmi Zrt.

– A karácsonyi ünnepekhez közeledve érzik a vásárlási kedv élénkülését?
– Hál’ istennek, igen. Sokan vannak, akik a mi termékeinket ajándékozzák üzleti partnereiknek. Jóleső megerősítés évről évre, hogy tudnak rólunk, bíznak bennünk és az általunk képviselt minőségben. Végül hadd büszkélkedjem egy kicsit: lakónk, Zana Kristóf munkája volt a legkelendőbb tétel idén a Mosoly Otthon Alapítvány szokásos novemberi aukcióján, festménye 850 ezer forintért kelt el. Az ilyen visszajelzések miatt is hiszek abban, hogy jó úton járunk.