Közélet

2014.08.12. 14:17

Háromszáz esküvőt vezényelt le a tatabányai nászok ásza

Illés Róbert volt már olyan esküvőn, ahol elájult a menyasszony, vezényelt már le egyszerre két menyegzőt, és japán-magyar pár is mondta már ki előtte a boldogító igent. Szombaton a háromszázadik esküvőjén volt vőfély.

Wágner Zsanett

A vőfélyek irigylésre méltóak abból a szempontból, hogy csak kevesen láttak náluk többen igazán boldog párokat, családokat. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ennyi esküvőn jártak és – amennyiben igaz a mondás – annyi menyasszonyt láttak, hogy elkövetkezendő éveikben biztosan szerencse kíséri őket útjukon.

Illés Róbert a hétvégén a háromszázadik esküvőjén tartotta szóval a násznépet: ahol kellett, segítette az ifjú párt és remek hangulatot teremtett. Mindeközben, mint rutinos szakmabelinek, akadt pár perce egy kis nosztalgiázásra.

– Az első esküvőt vőfélyként 1995. augusztus 18-án vezényeltem le. Ez egy emlékezetes dátum. Együtt dolgoztunk az akkori majki bányánál Krüpl Gyuri vértessomlói kollégámmal, aki már régóta űzte ezt a hívatást és ő kért fel a helyettesítésre – emlékezett vissza Illés Róbert, aki civilben egy másik megbecsült szakma képviselője.

– Amint leteszem a vőfélyruhám, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) oroszlányi szervezetének elnökhelyettese és a márkushegyi alapszervezetnek titkára vagyok. Mindkét hivatás megköveteli a lelkiismeretességet és az odaadást, ehhez sok energia kell és biztos alapokon nyugvó családi támogatás – mondta Róbert, aki párja, Anikó segítségét nagyra értékeli. De kanyarodjunk vissza a debütálás pillanatához:

– Azóta ez már a háromszázadik esküvőm. Nagyon boldog vagyok, hogy éppen Hámori Andiék esküvőjére esett a jubileumi szám, mert Tatabánya, már csak az esküvők miatt is, a második otthonom lett. Sok örömöt ad nekem ez a hivatás, hiszen részese lehetek egy család legboldogabb pillanatainak. Ők erre a napra biztosan emlékeznek életük végéig. Minden felkérés számomra nagy megtiszteltetés és egyben felelősség. Törekszem arra, hogy tapasztalataimmal, tudásommal bearanyozzam a család számára ezt a gyönyörű napot – mesélt a hivatás szépségéről.

Az ifjú pár készülődése alatt volt időnk arra is, hogy néhány érdekességet megtudjunk. Egyebek mellett azt, hogy eddig mind a háromszáz esküvőn sütött a nap.

– Igaz, egyszer Tarjánba voltam hivatalos és egész álló nap esett. A mennyasszony már szinte sírt, de a ceremónia kezdete előtt tíz perccel elállt az eső és kisütött a nap. Még az ég is ragyogott.

A vőfély már a harmadik szalagokkal tűzdelt botnál tart és – hely szempontjából – már ez a fadarab is a végsőket rúgja. Mindez azt jelenti, hogy egy év alatt 15 szalagot biztosan tűznek rá.

Családon belül – a szó legszorosabb értelmében – még nem állt munkába. Vagyis sem lánya nem esküdött, de még ő maga sem.

– Biztosan azért – vágott közbe – mert méltó vőfélyt nem igazán talált még. Olyat, aki egész éjjel gondoskodik arról, hogy a násznép minden egyes tagja jól érezze magát. Olyat, aki ha kell táncra perdül és olyat, aki mindenben az ifjú pár segítségére van. Azaz magasra helyezte a lécet. És ha nem is pont olyant keres, mint amilyen ő maga, legalább hasonlót.

Aligha akad esküvőmentes szombat és ez így van jól

Illés Róbert naptára szombatonként esküvőt jelöl, rendszeresen hívják vőfélynek. A fővárosba, egyebek mellett a Stefánia Palotába, a Mariott Hotelbe, a dunai Columbus hajóra; a Balaton térségébe, két hét múlva pedig Szegedre megy. Jó sztorikért azonban nem kell messzire menni.

– Tatán az Öreg-tó étteremben például japán volt a menyasszony, a vőlegény magyar. Két kultúra találkozott, a japán vendégek nagyon el voltak ragadtatta a mi esküvői szokásainktól. A tánc, a mulatás, a szólamok, a játékok mindegyike nagyon tetszett nekik. Náluk a lagzi visszafogott.

Az is előfordult – mesélte – , hogy a menyasszony annyira idegeskedett azért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, hogy a rosszullét határán volt és orvost kellett hívni hozzá. A doktor pedig olyan erős nyugtatót adott be neki, hogy este 10 órakor haza kellett küldeni a násznépet. A zirci esküvő is emlékezetes volt. Dupla esküvő volt, mert a két pár már egészen gyerekkoruk óta jól ismerte egymást. Óvodástársak, később iskolatársak voltak és gondolták, hogy miért épp az esküvő legyen külön.

Wágner Zsanett Aligha akad esküvőmentes szombat és ez így van jól Illés Róbert naptára szombatonként esküvőt jelöl, rendszeresen hívják vőfélynek. A fővárosba, egyebek mellett a Stefánia Palotába, a Mariott Hotelbe, a dunai Columbus hajóra; a Balaton térségébe, két hét múlva pedig Szegedre megy. Jó sztorikért azonban nem kell messzire menni.

– Tatán az Öreg-tó étteremben például japán volt a menyasszony, a vőlegény magyar. Két kultúra találkozott, a japán vendégek nagyon el voltak ragadtatta a mi esküvői szokásainktól. A tánc, a mulatás, a szólamok, a játékok mindegyike nagyon tetszett nekik. Náluk a lagzi visszafogott.

Az is előfordult – mesélte – , hogy a menyasszony annyira idegeskedett azért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, hogy a rosszullét határán volt és orvost kellett hívni hozzá. A doktor pedig olyan erős nyugtatót adott be neki, hogy este 10 órakor haza kellett küldeni a násznépet. A zirci esküvő is emlékezetes volt. Dupla esküvő volt, mert a két pár már egészen gyerekkoruk óta jól ismerte egymást. Óvodástársak, később iskolatársak voltak és gondolták, hogy miért épp az esküvő legyen külön. -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!