A Gyurkovich-gyűjtemény értékes darabjai Tatabányán

A magyar képzőművészet legnevesebb képviselőinek 67 alkotását csodálhatják meg az érdeklődők péntektől. A kiállítás anyagát P. Tóth Enikő művészettörténész válogatta a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum igazgatójával, Székely Zoltán művészettörténésszel együtt.

– A képek elrendezésekor a koncepció az volt, hogy ne csak a rendkívül gazdag képzőművészeti anyagot mutassuk be, hanem felhívjuk a figyelmet magára a gyűjteményre is. Erőteljes válogatást akartunk, a 160 képből hetvenet elhoztunk.  

A kiállítás a XIX. század második negyedétől, a reformkori portrékkal indul, és a XX. század közepével, Aba Novák Vilmos és Vaszary János képeivel zárul. A két korszak között festett művek átfogó képet adnak a hazai festészet alakulásáról, korszakairól, a művészeti iskolákról.
P. Tóth Enikő a kiállítás megnyitása előtt vállalkozik tárlatvezetésre.

A művészettörténész elmondta: a gyűjtemény első darabját, Glatz Oszkár „Kislány piros fejkendőben” című képét a gyűjtő orvos-házaspár, Gyurkovich Tibor és felesége, Mika Irén 1929-ben vásárolta, ám amikor kiderült, hogy a gyűjtő nagyapjától több portré származik – az egyik most Tatabányán is látható –, a tulajdonos a kortárs alkotások mellett XIX. század első felében keletkezett művekkel is bővítette gyűjteményét.  

A kiállítás a reformkori akvarell portrékkal kezdődik, Marastoni Jakab, Barabás Miklós és Brocky Károly arcképeivel, amelyek még erősen tükrözik a bécsi biedermeier hatást. August von Pettenkofen Borsos Miklóst ábrázoló képe is látható itt: a bécsi művész gyakran járt Szolnokon, és  nagy szerepe volt szolnoki művésztelep létrejöttében.

– A portrék következő csoportjára, például Györgyi Giergl Alajos és Weber Henrik képeire lágyabb, oldottabb stílus a jellemző. A zsánerképek mellett a tájképek is népszerűek voltak. A műfaj egyik kiváló művelőjeként ismerjük id. Markó Károlyt. Fia, Markó András idealizált itáliai jellegű tájakat festett, de megjelenítette a hazai környezetet is. Az egyik tájképén harci eseményt is ábrázol a művész: a magyar hadipostát megtámadják az osztrák katonák. Ezekre a romantikus stílű képekre jellemzők a sötét tónusok, hiszen a kor felfogása szerint a tájképnek ábrázolnia kell a lelkiállapotot, a történést is.

Tatabányán most látható válogatás bemutatja a magyar festészet fő vonulatait

A Gyurkovich-gyűjtemény, illetve a Tatabányán most látható válogatás bemutatja a magyar festészet fő vonulatait, egyes korszakok kiváló és kevésbé ismert művészeit. Láthatjuk Gyárfás Jenő (Az erdélyi havasokban), Rudnay Gyula különleges festményeit, Mészöly Géza, Mednyánszky László sejtelmes atmoszférájú tájképeit. Csók István és a fiatalon meghalt Maticska Jenő képei különleges hangulatuk, a fényeket ábrázoló bámulatos finomságuk miatt azonnal magukra hívják a látogató tekintetét. A tárlat utolsó szakaszában láthatjuk Glatz Oszkár más képeit is: az Ájtatosság című festmény színeivel, meghittségével, a Törcsvári szoros lüktető fényeivel lep meg. Az olasz novecento tanulságait feldolgozó (és sokat hamisított) Aba Novák Vilmos, a franciás könnyedségű (és megyei kötődésű) Vaszary János, a drámaibb hangot megütő Perlmutter Izsák vagy az üde színekkel szemünkbe ötlő Rippl-Rónai József egy-egy képe méltó módon zárja a művészettörténeti kalandozást a Tatabányai Múzeumban. A tárlat augusztus közepéig tekinthető meg.

A gyűjtemény egyik érdekes művésze Sterio Károly, akit Gyurkovich Tibor fedezett fel, könyvet is írt róla: neki köszönhető, hogy ma ismerjük e romantikus festő munkásságát.  

A kiállítás következő részében P. Tóth Enikő újabb alkotó felé kalauzolja a látogatót: Zichy Mihály négy képe idézi fel a nemesi családból származó művész kalandos életét. Az orosz cár kedvelt festőjeként Gogol és Lermontov irodalmi hőseit (Andrej és a lengyel lány; Démon. Tamara tánca) ábrázolja igényesen kidolgozott képein, de a gyűjtemény jeles darabja a Michelangelo a műhelyben és A vak Belisarius című alkotás is. Lotz Károly Ámor és Psyché című képe valószínűleg az előző századfordulón világvárossá növekvő Budapest valamelyik középületébe szánt freskó vázlata lehetett.

Több női alak alkot egy önálló blokkot: Benczúr Gyula két képe mintha ötvözné Rubens és Rembrandt stílusát; Munkácsy Olvasó nő című alkotása, noha nem a festőzseni legismertebb képe, könnyed ecsetkezelésével, a franciás enteriőr ábrázolásával a korabeli szalonfestészet egyik szép műve. A művész a megrendelőinek gyakran készített ilyen témájú képeket, miközben nem fordult el a történeti-realisztikus és bibliai témáktól.

Székely Bertalan alkotásait értékelve P. Tóth Enikő elmondja: itt látható női portréi mind külön világot tárnak elénk, ám jellegzetes kézmozdulatuk egységbe fogja őket. Különleges a Dobozi Mihály és hitvese, valamint a Schikedanz Albertnét, a híres építész feleségét ábrázoló festmény. Mellette a szintén realista irányzatot követő Wagner Sándor női portréja a spanyol kultúra és művészet felé fordulás jegyeit viseli magán.  

A kiállításon külön vonulatot képviselnek mások mellett Böhm Pál, Bihari Sándor paraszti életformát, a puszta népét ábrázoló képei, amelyek jelentősége elvitathatatlan a magyar nemzeti festészet megteremtésének időszakában. P. Tóth Enikő szerint a képeket figyelmesen tanulmányozva az is kideríthető, a hazai művészek mikor folytatták tanulmányaikat Bécsben, mikor Münchenben, miért választották a művészeti akadémiát vagy éppen Karl Rahl művészeti szabadiskoláját, mint például Lotz Károly.  

-->