Tóték, túl a bemutatón

– Milyen érzéssel bújtak újra, Tatabányán is Tóték szerepébe?
U. I.: – A Győri Nemzeti Színházban nagyon szerette a közönség a darabot. De mi, színészek is. Ráadásul nekem a főiskolán vizsgaelőadásom volt a Tóték, így egyes mondatok, jelenetek csettintésre jöttek elő. Tót Lajost játszottam akkor is, „csupán” annyi különbséggel, hogy huszonegynéhány éves voltam, most meg kétszer annyi.
V. M.: – Az általam játszott Tótné Mariska számomra egy olyan anya, aki mindent megtesz a gyermekéért. Minden ízében feleség és anya, aki a legabszurdabb helyzetekbe is belemegy a fia boldogulásáért és erre ráveszi a férjét is.

– Hogyan találta meg önöket a szerep?
V. M.: – A rendező, Funtek Frigyes ötlete volt a szereposztás.
U. I.:  – Sokat dolgoztunk már vele, félszavakból is megértjük egymást. Érdekes volt, ahogyan kipattant az ötlet a fejéből. Ha jól emlékszem, éppen a feleségem születésnapját ünnepeltük és ott álltunk vele hárman: Varga Mária, Csankó Zoltán és jómagam. Ránk nézett, és azt mondta: na, ez a Tóték! Ott jutott eszébe, hogy ezt a darabot velünk, hármunkkal szeretné megcsinálni.

– Örkény István drámájának mi lehet az üzenete, mondanivalója a mai néző számára? Érvényes tud lenni a darab ma is?
V. M.: – Van aktualitása. Olyan világot élünk, amikor az emberek minden tőlük telhetőt megtesznek, minden megaláztatást tűrnek a gyermekük jövőjéért. Ha nem is mennek el ugyanígy a végsőkig, nincsenek könnyű helyzetben, ha a gyermekük boldogulását tűzik ki célként maguk elé. Miközben ott lebeg a darab egyik fontos kérdése is a fejük felett: hogy hol van a helyük a világban, hogy kicsiknek vagy nagyoknak szeretnének-e látszani. A darab számomra minden abszurditása, abból adódó komikuma mellett, egy nagyon mély családi tragédia. Olyan helyzetek halmozódása, amelyekben az amúgy nyugodt családi életet élő Tóték egy ponton túl kifordulnak magukból az őket ért megaláztatások miatt, mert addig csakis egy cél lebeg a szemük előtt: hogy az őrnagy elvárásainak megfelelve segítség fiukat.
U. I.: – Számomra egészen más aktualitása van Örkény István tragikomédiájának. Úgy látom, ma a közéletben egyre több őrnagyot üdvözölhetünk, a nekik való megfelelés vagy ellentmondás pedig sok ember életében válik fontos, központi kérdéssé. És bizony mindenkinél máskor szakad el a cérna. Tótéknál akkor, amikor már azt hiszik, megszabadultak az őrnagytól, aki azonban újra beállít hozzájuk.

– Milyen hatása lehet az utolsó jelenetnek a történetet ismerő nézőkre?
U. I.: – Bár a darab meglehetősen ismert, ha a néző el tud velünk jönni a sztoriban, magával ragadja a történet. És a közönség várja is ezt a befejezést, ami már nagyon is benne van a pakliban. Az őrnagy ugyanis mindent elkövet azért, hogy a végén négy egyenlő részre vágva végezze.

Örkény István: Tóték

A történet a második világháború idején, 1942 nyarán, egy észak-magyarországi kis idilli faluban, Mátraszentannán játszódik. A Tót család feje, Lajos, a község tűzoltóparancsnoka köztiszteletnek örvend. Felesége, Mariska és lánya, Ágika valósággal istenítik. Tóték fia, Gyula az orosz fronton szolgál. A hegyvidéki nyugalomban élő Tótékhoz egy szép nap beállít fiuk parancsnoka, Varró őrnagy, hogy náluk töltse kéthetes szabadságát. Ettől kezdve mindenestül felfordul a tűzoltóparancsnok Tót, felesége, Mariska és leányuk, Ágika élete. Szokásos napi rutinjuk helyett, a kilenc hónapos frontszolgálat során idegbeteggé vált őrnagy kedvét keresve reggeltől estig, majd estétől reggelig dobozolnak. Tóték a józan ész határait feszegetve mindent megtesznek, hogy a fiuk az őrnagy jóindulatának köszönhetően megmeneküljön a szenvedéstől. Ám a falu postásának jóvoltából még csak nem is sejthetik, hogy áldozatuk mennyire hiábavaló.