2012.03.10. 13:52
Férfiak nélkül volt boldog a Nőnap
Pezsgő, gyümölcssaláta, finomabbnál-finomabb házi sütemények, no meg egy mára összeszokott, baráti hölgykoszorú – nem is kellett több ahhoz, hogy csütörtökön a környei Nő Klub tagjai méltón, s vidám hangulatban ünnepeljék meg a Nőnapot.
Ők ketten gondozzák, építgetik a csapatot heti egy alkalommal, ezért a két „motornak” csütörtökön a szeretet és hála virágaival mondtak köszönetet a hölgyek. S valóban, fél éve, amikor az első találkozó során hárman „ücsörögtek” az asztalok körül, még ők sem gondolták volna, hogy egy idő múlva egyre többen és többen várják a csütörtöki nap délutánját, amikor indulhatnak a Művelődési Házba, a klubba.
Ám senki ne gondolja, hogy a találkozók során a hölgyek csupán amolyan női pletykálkodással töltik az időt: értékes gondolatok, vélemények cserélnek gazdát az élet minden területéről, s közben hímeznek, ragasztanak, festenek, könyvnehezéket, tablót, noteszeket készítenek, s még sorolhatnánk.
A kézműves alkotások maguk, egymás, s mások örömét is szolgálják, merthogy a karácsonyi vásár terve is változatlan: a bevételből a község egy rászoruló gyermekét, s egy idősebb lakóját szeretnék megajándékozni.
De visszatérve a „férfimentes nőnapra”, ahogy el is hangzott az ünnepi találkozón. Minthogy „magad uram, ha szolgád nincsen”, azaz, férfi természetszerűen valóban nem akadt a Nő Klub összejövetelén, Jordán Attiláné, Erzsike egy régi, még a TSZ-ben hallott verssel köszöntötte a hölgy társakat:
„…Virágot, ha mégsem kapna,
s el van nagyon szomorodva,
e költemény tán kárpótolja.
Ha elfogadja a Nőnapra.
Mert ahogy só nélkül az étel ehetetlen,
úgy nő nélkül az élet lehetetlen.
Rá épül minden a családban,
bárhol is legyen a világban…”