14 év után meghekkelték Hóman tatai emléktábláját

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Forrás: kozterkep.hu/lampaernyo.tumblr.com
[/caption]A Magyar Narancs szúrta ki, hogy gyakorlatilag új emléktáblát kapott Hóman Bálint Tatán.

Hóman Bálint tudományos és politikai tevékenységének megítélése az elmúlt években kapott újabb lendületet. A Horthy-korszak kultuszminiszterét a második világháború után háborús bűnösként (az indoklás szerint azért, mert megszavazta a Szovjetunió elleni hadbalépést) életfogytiglanra ítélték, az MTA, amelynek igazgatója is volt, kizárta tagjai közül. A váci börtönben halt meg 1951-ben.

Mit érdemel Hóman?

Hóman Bálintnak Székesfehérváron az Igazságügyi Minisztérium 15 millió forintos támogatásával készülnek szobrot állítani, emlékeztett az Index. Úgy tudni, születésének 130. évfordulója előtt tisztelegnének így.  Emiatt a Mazsihisz, a Zsidó Világkongresszus és a Történelemtanárok Egylete után legutóbb Colleen Bell amerikai nagykövet tiltakozott. A Hóman-szobor az Index információi szerint már elkészült, egyelőre azonban nem állították fel. Végleges döntésről nincs tudomásunk.

Tatán 2001-ben, halálának ötvenedik évofrdulóján kapott emléktáblát Hóman Bálint. A tatai éremgyűjtők nyári egyeteme is ebben az évben vette fel az egykori kultuszminiszter, a Numizmatikai Társaság volt elnökének nevét.

Ezt az emléktáblát hekkelték most meg fiatalok: fekete fóliával ragasztották le és új szöveggel látták el a táblát, amely egyébként a város főútján, az Ady Endre úton boltok szomszédságában "áll". Beszámolójuk szerint senki nem állította meg őket vagy kérdezett rá, mit csinálnak.

Az éremgyűjtőnek állítottak emléket

Vámosi László, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének országos alelnöke és a tatai éremgyűjtők titkára kiemelte: a nyári egyetem, amely 2001-ben felvette Hóman nevét, országosan a legmagasabb szintű ilyen találkozó. Ők a numizmatikusnak és történésznek állítottak emléket, aki többször is járt Tatán Niklovits Károly éremgyűjtőnél, de úgy véli, hogy egy életút tevékenységét egyben kell kezelni.

2011-ben egyébként a váci emléktábla avatásából is kivették a részüket a tatai éremgyűjtők.

Hóman Bálint politikai tevékenységének megítélése Vámosi László szerinte a történészek feladata, főleg az után, hogy Hómant a bíróság, a Fővárosi Törvényszék rehabilitálta.

Az országos egyesületnél is szóba került a tatai emléktábla leragasztása. Ott azt tanácsolták a tataiaknak, tegyenek belátásuk szerint. Ők leszedték a fóliát, amely alatt a márványlap nem szenvedett károkat.

Történészből markáns jobboldali figura

Ahogy a hvg.hu felidézte, a jelentős középkorász történészként jegyzett Hóman Bálint szakmai rehabilitálása már közvetlenül a rendszerváltás után napirendre került, akkor, amikor 1990-ben ismét megjelent a két világháború közötti történelmi felfogást meghatározó, ötkötetes Magyar Történet, melyet nem csupán a szakma, a köznyelv is csak „Hóman-Szekfűként” becézett. (A „vérbeli, közönségnek íródott” történelemkönyv társszerzője az ugyancsak kanyargós pályájú Szekfű Gyula volt.)

Hóman Bálint első munkahelye az Egyetemi Könyvtár volt, ahol már 1915-ben igazgatóvá nevezték ki. 1916-ban a pesti egyetem magántanára. Ekkor jelent meg Magyar pénztörténet 1000-1325 című könyve. 1922-ben az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, majd 1923-tól a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Kutatásaival egy időben oktatott az akkor már Pázmány Péterről elnevezett pesti egyetemen. 1929-ben A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, majd 1930-ban a Corvin-koszorú birtokosa lett.

A Corvin-láncot 1935-ben kapta meg. Az 1920-as évek végétől a Magyar Numizmatikai Társaság, a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt, valamint a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak tagja.
A két világháború közötti korszakban ő volt az egyik legmeghatározóbb kutató, ma is hivatkozott középkortörténész, a szellemtörténeti iskola képviselője. Bár ez az eszmék és a lelki tényezők történelemalakító szerepét hangsúlyozó irányzat ma már meghaladott, Hóman több meglátása most is érvényes.

Szintézisre törekedve túl akart lépni a politikai eseménytörténeten, életművét így korszerűbb, társadalom- és gazdaságtörténeti megközelítés is jellemzi. A “korszellem” objektivációit keresve a “magyar lélek történetének” megírását tűzte ki célul - ez nemzetkarakterológiai áthallásaival együtt a maga korában elfogadott tudományos megközelítésnek számított. Kedvenc kutatási területe az éremtan volt.

Klebelsberg Kunót követve 1932 és 1942 között kisebb megszakítással vallás- és közoktatásügyi miniszter, továbbá parlamenti képviselő is volt.
Romsics Ignác történész kutatásai szerint Hóman a zsidótörvények kidolgozásában is részt vett, idézte fel a 444.hu.

Rehabilitációs kísérletek

Hivatalosan először a Magyar Tudományos Akadémia 1991-es közgyűlésén vetődött fel, hogy a tudóst a politikusi énjétől leválasztva kellene rehabilitálni.

Fontos részlet: az MTA Kommunikációs Főosztálya viszont az Index-nek kiemelte: az Akadémia ugyanis már 1945-ben, fél évvel a népbírósági ítélet előtt kizárta a volt minisztert, méghozzá nem kommunista, hanem a Horthy-korban akadémikussá választott tagok szavazataival. Az indoklás is más volt: míg a bíróság a Szovjetunióval való hadba lépés támogatása miatt ítélte el Hómant, az Akadémia indoklása szerint:

„Hóman Bálint a nemzeti-szocializmusnak Németországban történt uralomra jutása után szállás-csinálója volt hazánkban a horogkeresztes eszméknek s hosszú vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt az ország szellemi életét minden erejével a német érdekek szolgálatába törekedet állítani. Ezáltal egyik legfőbb okozója lett az országot ért történelmi katasztrófának.” - tették hozzá.

1994-ben az MTA arra a következtetésre jutott, hogy a tudósok személyisége is egy és oszthatatlan és a grémium mindaddig nem tárgyalja érdemben az akadémikusság ügyét, amíg Hóman háborús bűnös.

Az Alkotmánybíróság 1994 elején megsemmisítette a közvetlenül a világháború után született népbírósági törvény még hatályban lévő rendelkezéseit.

Aztán a közelmúltban, bűncselekmény hiányában felmentette Hóman Bálint néhai kultuszminisztert a háborús bűntett vádja alól, egyúttal hatályon kívül helyezte az 1946-os népbírósági ítéleteket a Fővárosi Törvényszék perújítási eljárásban pénteken kihirdetett elsőfokú, jogerős döntésében

Az MNO beszámolójának tanúsága szerint a bírósági indoklás szerint a június 26-ai kassai bombázást akkor nem provokált szovjet támadásként értékelték, Horthy Miklós kormányzó helyzetértékelése után Bárdossy Lászlót kész tények elé állították, a kormány egyet tehetett, tudomásul vette a kormányzó döntését.

Az érem két oldala

A közelmúltban az MTA-n szervezett konferencián is Hóman megítélése is volt a téma. A Hóman rehabilitálásáért már többször felszólaló történész, a kormány Veritas Intézetében dolgozó Ujváry Gábor a Magyar Tudomány Ünnepén tartott akadémiai konferencián az eddiginél szélesebb tudományos nyilvánosság előtt csaphatott össze a tisztára mosást ellenzőkkel. Utóbbiakat Ungváry Krisztián képviselte; a két történésznek az ügy kapcsán már korábban is voltak csörtéi.

- A Gömbös Gyula barátjaként a politikába kerülő neves történész a politikában ugyan általában rosszul vagy szerencsétlenül lépett – hangsúlyozta Ujváry –, de egyrészt „a mából könnyű okosnak lennünk”, másrészt pedig ő képes volt elkülöníteni a tudományos és a politikai nézeteit, amire „a mai történészek közül napjainkban csak kevesen képesek” — mondta a Veritas kutatója, aki szerint most inkább politikai támadásokról, és nem tudományos érvekről van szó.

Ujváry szerint Hóman a konzervatív hagyomány szerves folytatója, aki azonban pályája vége felé részben megtagadta ezeket az értékeket, és a szélsőjobboldali eszmék is megérintették. Nézete szerint magánéletében „szelektív antiszemita” volt, a zsidókérdés azonban nem túlzottan izgatta, és magánemberi magatartását példázza az is, hogy jó néhány zsidó üldözöttnek segített a nyilas uralom alatt.

Ungváry Krisztián szerint azonban kínos félreértés azt hangoztatni, hogy helytelen valakinek a személyét csak a zsidókhoz való viszonya alapján mérni, hiszen éppen az az alapprobléma, hogy egy olyan ember „nemzeti kanonizációjára” történik kísérlet, aki a nemzet egy részének jogfosztásában vállalt szerepet. A részérdemek a súlyos bűnöket nem ellensúlyozhatják, ezzel az erővel olyan baloldali figurák is kaphatnának szobrot, mint Marx vagy Aczél György, hiszen kisebb csoportoknak ők is kedveztek; ezt azonban nyilván a jobboldal sem kívánja – mondta. 

Hóman, ahogy Ungváry hangsúlyozta, végig fajpolitikai alapon állt, javasolta a zsidók kitelepítését, és a nyilasokkal versengve támogatta az antiszemita törvényeket. Az értelmiségi pályákon a zsidók „keresztényekkel” való kicserélésében és a sportélet zsidótlanításában is fontos szerepet játszott, de a rendszeres egyetemi zsidóverések ellen sem tett semmit.

Oktatáspolitikusként a középiskolákra törvényi alap nélkül, önkényesen terjesztette ki a numerus clausust, és saját hatáskörben utasította az egyetemeket is, hogy szigorúbban járjanak el a zsidók felvételénél.
Ezzel egyrészt hozzájárult ahhoz, hogy a magyar felsőoktatást elöntse a hülyék áradata, másrészt megfosztotta az országot elitjének egy részétől.

A történeti értékelésekben sokak szerint Hóman antiszemitizmusának nem sok köze volt a ''44-ben történtekhez, csak a németeknek tett gesztusokat a zsidótörvényekkel – hangzott el az MTA konferenciáján. „Való igaz, Hóman senkire sem kívánta rányitni a gázcsapot. Ahhoz viszont nevét, történészi és politikai tekintélyét adta, hogy faji definíciók alapján a magyar lakosság 6%-át alapvető emberi jogaitól megfosszák” – vitatta a bűneit relativizáló érveket Ungváry.

Tény: a törvényhozás munkájában az ország 1944. márciusi német megszállása, majd az októberi nyilas hatalomátvétel után is részt vett. 1944 végén Szálasiékkal együtt visszavonult a Dunántúlra, később német területre menekült tovább.

Visszakoznának?

A múlt héten Cser-Palkovics András polgármester azt kérte „az ország és a város érdekeit szem előtt tartva” a Hóman Bálint Alapítványtól, hogy gondolja át szoborállítási tervét, vagy ha már mindenképp állítanak, – amihez egy demokráciában joguk van –, akkor a magyar államtól és az önkormányzattól kapott pénzt fizessék vissza. Az alapítvány egyelőre nem reagált, igaz, egyébként sem túl bőbeszédűek: facebook-oldalukon egy 2014 januári poszt árválkodik, honlapjukon egy Hóman-konferencia kivonatait találjuk, dátum nélkül.

2011-ben egyébként a váci emléktábla avatásából is kivették a részüket a tatai éremgyűjtők.

Hóman Bálint politikai tevékenységének megítélése Vámosi László szerinte a történészek feladata, főleg az után, hogy Hómant a bíróság, a Fővárosi Törvényszék rehabilitálta.

Az országos egyesületnél is szóba került a tatai emléktábla leragasztása. Ott azt tanácsolták a tataiaknak, tegyenek belátásuk szerint. Ők leszedték a fóliát, amely alatt a márványlap nem szenvedett károkat. Visszakoznának? A múlt héten Cser-Palkovics András polgármester azt kérte „az ország és a város érdekeit szem előtt tartva” a Hóman Bálint Alapítványtól, hogy gondolja át szoborállítási tervét, vagy ha már mindenképp állítanak, – amihez egy demokráciában joguk van –, akkor a magyar államtól és az önkormányzattól kapott pénzt fizessék vissza. Az alapítvány egyelőre nem reagált, igaz, egyébként sem túl bőbeszédűek: facebook-oldalukon egy 2014 januári poszt árválkodik, honlapjukon egy Hóman-konferencia kivonatait találjuk, dátum nélkül. Forrás: kozterkep.hu/lampaernyo.tumblr.com -->