Hátszélerőmű

Medveczky Balázs író Csináljunk pártot! című könyvében ugyanakkor így szabadkozik az előszóban: „Figyelem! Ezt a történetet kitaláltam. Földrajzi ismereteim szerint Dudajpuszta nem létezik, ergo nem lehet ott szél­erőmű sem. Így aztán a műben megjelenő bizonyos karaktereknek nincsen semmilyen viszonyuk az igazsággal és a valósággal, azt is mondhatnánk, hogy a képzelet szülöttei. Aki mégis magára ismer, az magára vessen.” A könyvben olvasható történet sommázata valahogy úgy kezdődik, hogy „munkával nem lehet pénzt keresni”, amit mi, akik az Üvegtigrisből ismert Kakszli Lajos életrajzán nevelkedtünk, már hallottuk, de valójában úgy tudjuk, hogy aki munkával nem tud pénzt keresni, az valószínűleg akkora lúzer, mint ide Lacháza, vagy, mint a Kakszli Lajos és baráti társasága. 

A Csináljunk pártot! című kisregény szereplői is valahol ilyen figurák. A főhőst nemes egyszerűséggel Petinek hívják, aki csetlő-botló haverjaival úgy dönt, hogy politikai pártot alapít. A díszes kompánia tagja „Pocok, az öngólerős focista, Ficsúr, a falu kisboltjának mindenese, és Kakas, a képesítés nélküli könyvelő”. Így négyen létrehozzák a nagy blöfföt, a Szebb Élet Pártját (ami már így első hangzásra is olyan, mint egy Kétfarkú Kutya Párt alprojekt) és hogy, hogy nem, a választások során bejutnak a parlamentbe. A SZÉP vezetősége innentől fordul rá a pénzfelhalmozás legeslegújabb kori módszerének egy szerintük igen hatásos módozatára: a szélerőmű fejlesztésre, mégpedig annak ellenére, hogy a pártközpontnak otthont adó és szélerőmű fantázia­beruházásnak helyet biztosító Dudajpusztán évszázadokra visszamenően és hagyományosan zéró a széljárás. Medveczky könyvéből az elmúlt harminc év demokratikus évtizedeinek groteszk világába, az önös anyagi célokat elérni kívánó szélhámosok életébe nyerünk betekintést.